Zwack Sándor részletesen mesélt a gyerekkoráról, szüleivel való kapcsolatáról és a Zwack névvel járó népszerűséggel.
Igazi toszkán gyerekként nőtt fel Firenzében, ahol magyar és brit szülők gyermekeként sem nemzetközi óvodába és iskolába, hanem egy kerületi intézménybe járatták a szülei, a helybéli, olasz gyerekek közé. Kuriózumnak számított, de hamar beilleszkedett. Nagyobb kihívás volt, amikor 14 éves korában hazaköltözött a család és Sándornak a helyi, állami iskolában kellett helytállnia – bár magyarul még egyáltalán nem beszélt. Ekkor szembesült először azzal, hogy édesapja ismert ember és ő maga is egy olyan család sarja, amely évszázadokra visszanyúló vállalkozással rendelkezik. Mészáros Antónia vendége az Így lettem sorozat legújabb epizódjában Zwack Sándor.
Gondolhatnánk azt, hogy ezzel a névvel kiváltságokkal teli életet élt, egyenes út vezetett számára a család nevével fémjelzett vállalat élére és minden az ölébe hullott. A beszélgetésből azonban kiderül, hogy valójában hogyan történt mindez Sándor életében. Saját bevallása szerint teljesen átlagos, de nagyon boldog gyerekkora volt a firenzei gyerekek között.
Közöttük, velük váltam én is igazi olasz gyerekké. Átvettem a szokásaikat, úgy éltem, azt csináltam, amit ők: fociztam, úsztam, vízilabdáztam. Persze így is kuriózumnak számítottam, már csak a nevem miatt is, mert a Zwack névben két olyan betű is szerepel, ami nincs az olasz ábécében és a Sándor név is ismeretlen ott.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy milyen illatokat, képeket idéz fel ebből a korszakból, melyek voltak első gyerekkori emlékei, és félelmei. Sándornak mindig is nagyon fontos volt a családja. Édesanyjával különösen szoros kapcsolata volt, édesapjával kamaszéveiben kerültek igazán közel egymáshoz. „Apám nem tudott mit kezdeni kisgyerekekkel. Akkor kezdődött vele a kapcsolatom, amikor olyan 14 éves voltam és értelmesen tudtam beszélni, főleg azokról a dolgokról, ami neki érdekes. Akkor volt nagyon erős a kapcsolatunk. Mindig ott volt, de ő nem pelenkázott, nem jött el az edzéseimre, szülői értekezletre.”
Az a tudat viszont, hogy mindig számíthatott édesapjára, bármilyen kérdésről is legyen szó, nagyon fontos volt Sándor számára. Az, hogy egyszer majd átveszi a családi vállalkozás vezetését, egyáltalán nem volt egyértelmű. Eredetileg diplomata vagy kriminálpszichológus szeretett volna lenni. Húszas éveiben járt és éppen Amerikában élt, amikor komolyabban felmerült az opció, hogy esetleg átvehetné a stafétabotot. Édesapja vágyott rá, hogy Sándor, vagy a húga idővel a helyére lépjen a cégben, de nem gondolta törvényszerűnek és szigorú feltételeket is szabott hozzá. „Bármennyire brutálisan is hangzik, a legfontosabb az, hogy a cég még száz év múlva is itt legyen, és apám túl sok olyan példát látott, ahol olyan vette át a cég vezetését, aki nem akarta vagy alkalmatlan volt rá, és tönkrement. Ő ezt akarta elkerülni. Azt mondta, hogy ide csak az az ember jön, aki nagyon akarja ezt csinálni, nagyon akar Magyarországon élni, megtanulja a nyelvet, elvégzi az egyetemet, és előtte három külső vállalatnál munkát kell vállalni és végigjárni a szamárlétrát.”
Sándor úgy érezte, hogy a családi vállalkozás a vérében van és nem akarta félvállról venni a sok áldozatot, amit az előtte járó generációk hoztak érte. Eldöntötte, hogy elindul az úton, a szamárlétra első foka pedig egy targoncás állás volt egy londoni borkereskedésben. Zwack Péter szigorú elveket vallott a gyereknevelésben, de Sándor ma már hálával gondol vissza ezekre, mert nagyon sokat köszönhet édesapja tanításainak. „Apám volt számomra a fő minta. Annak ellenére, hogy nem mindig figyeltem rá eléggé, a legfontosabb szavait ma is magamban őrzöm: Minden helyzetben embernek kell maradni, úgy kell élni, hogy reggel tükörbe tudj nézni.”
Ezt, és apja sok más elvét is nagyon igyekszik átadni gyermekeinek, habár ő már másfajta utat választott a gyermeknevelésben. Modern apának tartja magát, aki nemcsak pelenkáz, szülői értekezletre jár és edzésre viszi a fiúkat, hanem nagyon igyekszik szoros, bizalmi kapcsolatot is kialakítani a gyermekeivel. Sándornak és feleségének júniusban született meg kislányuk, így már lányos apaként is van tapasztalata. Ha kíváncsi vagy, hogy mit mesél a kislányáról, fiairól, miért fontos számára a család, milyen gyermekkori emlékeket idéz fel, milyen traumákkal küzdött és mi volt az a tette, amit legjobban szégyell a gyermekkorából, akkor hallgasd meg a beszélgetést!
