Úgy kell felmenni a vállalati ranglétrán, hogy mindenkinek köszönjünk, mert ha lefelé jövünk, mindenkivel találkozni fogunk – így gondolkodik Varga Mihály, a közel 40 éves KÉSZ Csoport alapítója. A 12,3 milliárd forintos becsült értékével a Forbes családi listáján 23. helyen szereplő építőipari holding a környező államok után a DACH-országokban is egyre nagyobb teret nyer, betörne a skandináv régióba is. A járvány érzékenyen érintette a csoportot, bár végül nem lesz akkora az idei visszaesés, mint korábban becsülték, egy üzletágat sem állítanak le, több területen előre menekültek.
A csoport alapítójával, Varga Mihállyal és vezérigazgatójával, Vida Tamással a járvány miatt webkamerán beszélgettünk. Tamás az irodájából jelentkezett be, Mihály viszont egy építkezési területről. Az alapító hobbija világéletében a munkája volt, bár a szó szoros értelmében véve már nem dolgozik, „szórakozásként” tekint a cégére, üzemeket, munkaterületeket látogat, kollégákkal találkozik. „Megtaláltam azokat az embereket, akikben megvan a megfelelő munkakultúra, én a szellemiséget akarom fenntartani és az újabb és újabb ötleteket.”
Forbes.hu: Mennyire lehet egy nyugat-európai országban, a helyi vállalkozások mellett versenyképesnek lenni?
Varga Mihály (VM): Elsősorban a műszaki-mérnöki tudásunk a versenyelőnyünk, ennek magas hozzáadott értéke van. Meg persze a munkaerő költsége is érdemi versenyelőny. A külföldi projektjeinkben a mérnökök és a fizikai munkások is jellemzően magyarok.
Vida Tamás (VT): Szinte mindig külföldi piaci szereplő projektjeiben veszünk részt. Ugyanakkor saját beruházásaink is vannak. Tavaly fejeztünk be Kolozsváron a KÉSZ Csoport tőkéjéből és banki finanszírozásból: a Hexagon Offices-t.
Az átadón a konzul azt mondta, hogy a magánberuházások közt, amelyet magyar kötődésű vállalat valósított meg, ez az egyik legnagyobb az egész országban.
A romániai irodánk is Kolozsváron található, az elmúlt húsz évben letettük a névjegyünket az országban.
Forbes.hu: A járvány mennyire okozott gondot az építőiparban? Bőven lehetett arról hallani, hogy számos építkezés leállt, mert a jellemzően importált munkaerő hazament.
VT: A külföldön dolgozó magyarok nagy része hazatért, de az itteni vendégmunkások is hazamentek. Az építőiparban amúgy is jellemző a szakemberek folyamatos elvándorlása. Tavasszal indítottunk egy országos kampányt „Maradj itthon” szlogennel. A kampány lényege a társadalmi felelősségvállalás is volt: fel akartuk hívni a figyelmet, hogy itthon ugyanúgy tud boldogulni egy szakember. Van eltérés a fizetésben, de több felmérés azt mutatta, hogy nyugat-európai bérezés nagyjából 70 százaléka az a szint, amennyiért meggondolják, hogy itthon maradjanak. A kampány visszhangja jó volt: a járvány alatt nagyjából 5000 munkavállaló jött haza Nyugatról, több mint 1500 jelentkezést kaptunk a kampány hatására.
Nyilván nem tudtunk mindenkit felvenni, de a 25-30 százalékos elérés biztató.
Forbes.hu: Nemrég látogatást tett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a KÉSZ Csoporthoz tartozó KÉSZ Metaltech-nél, miután a cég ötvenmilliós, a külpiaci megjelenésre fordítható támogatást nyert. Mire használják a forrást?
VM: elsősorban a DACH régióban (Németország, Ausztria, Svájc) és a skandináv országokban kezdhetünk intenzív marketingtevékenységbe. Nagyon fontosnak tartom a külügyminiszteri kapcsolatot, felismertük egymás értékeit és remélem, hogy a jövőben még eredményesebben tudunk együttműködni. Látja a külügy is, hogy szükségesek azok a cégek, amelyek itthon érdemi kompetenciákat tudnak felmutatni. Segítettek is nekünk,
az első hullám idején a KKM segítségével sikerült hazajönniük a Rigában ragadt kollégáinknak.
VT: Fontos kiemelni, hogy mi vagyunk a kormány kiemelt exportpartneri programjának (KEPP) egyetlen építőipari résztvevője. 2019 januárjában az első 10 cég között voltunk a program aláírói közült, ami az exportképes vállalkozásunk elismerését jelenti. A külföldi jelenlétünk is jelentős: a 2000 kollégánkból nagyjából 500 fő, aki a külföldi leányvállaltoknál dolgozik. A csoportszintű bevételeink nagyjából 20 százaléka származik a külpiacról, a Metaltech-nél ezt az arányt 30 százalékra szeretnénk duzzasztani. Öt országban vagyunk jelen Magyarországon kívül: Romániában, Ukrajnában, Oroszországban, Szerbiában és Németországban vannak leányvállalataink.
Forbes.hu: A felsorolt országokban mennyire jelentős az állami beruházások szerepe? Itthon és egész Európában a gazdaságélénkítés egyik legfontosabb formája a járvány alatt az állami beruházás volt.
VT: Külföldön csak piaci szereplőkkel dolgozunk. Amikor a 90-es évek végén a nemzetközi multik a magyarországi beruházásaikat követően a környező országokba is terjeszkedtek, mentünk velük. Vannak visszatérő partnereink is, de mindegyik tisztán piaci projekt.
Forbes.hu: A DACH-országokat és a skandináv piacot emlegették a külügyminiszteri látogatás kapcsán.
VT: A DACH-országokban már több projekttel jelen vagyunk. A fő exporttermékünk az acélszerkezet, beleértve a gyártást és a szerelést is, amit aztán a magyar kollégák végeznek külföldön. Igazából a támogatás nem is piaci belépésről szól, hanem a mérnöki tudás, a kapacitás és a brandtevékenység bővítéséről. A skandináv államokban még nem vagyunk jelen, de a cégcsoport oda is tervezi a belépését.
Forbes.hu: A holding nemcsak építőiparban, hanem a turizmus-vendéglátásban is érdekelt, amit szinte lenullázott a vírus. Mekkora lesz a visszaesés a csoportszintű bevételekben?
VT: Először 25-30 százalékos visszaesést prognosztizáltunk, most azt látjuk, hogy kevesebb lesz, 15 százalékos nagyságrendre gondolunk.
Az eredményességünk inkább stagnál, az előző évek szintjén maradt. A jövő évet épp most tervezzük, korai lenne előrejelzést mondani.
VM: Bizonyos szinten még növekedni is lehet az építőiparban: a beruházások nagyságrendje emelkedni fog, remélhetőleg az uniós források is tovább érkeznek. Szóval az építőiparban jövőre sem tartunk semmitől. Az egész cégcsoport rendkívül diverzifikált, vannak olyan területek, ahol kifejezetten növeltük a létszámot és még akvizíciót is végrehajtottunk, például tulajdonrészt vásároltunk a Greenergyben az energetikai piacon.
Forbes.hu: Voltak leépítések, fizetés nélküli szabadságolások? Különösen úgy, hogy a járványügyi intézkedések legfrissebb körében a kormányzat betiltotta az éttermi vendéglátást, a hotelekben pedig csak üzleti vendégeket lehet fogadni.
VT. Voltak olyan területek, ahol szükségesnek látszott némi létszám-kiigazítás, de csoportszinten a munkavállalók létszáma nem változott. Nyilván a turisztika a legjobban érintett terület, Kecskeméten, Szegeden és Hódmezővásárhelyen is van szállodánk. A két nyári hónapban volt némi felpattanás és megugrottak a foglalási számok, de a szegmensben az árbevétel megfeleződött:
egy covidos év két normál év eredményességét tünteti el.
A frissen életbelépett korlátozások, mint mindenki mást, minket sem érintenek kedvezően a turisztikai iparágban, de továbbra is azon dolgozunk, hogy minden kollégánk helyét megtaláljuk – szerencsére elég diverzifikált a szervezet.
VM: Létrehoztunk egy válságalapot is, hogy támogassuk a nehéz helyzetben lévő kollégákat.
A menedzsment nagy része, nagyjából 70 ember lemondott a fizetése 20-25 százalékáról, ami bekerült az alapba, körülbelül 100 milliós nagyságrend jött össze.
Négy hónap után állítottuk le az alap felduzzasztását, mert szerencsére nem volt rá szükség. Van egy alapítványunk is, a SegítőKész Alapítvány, amin keresztül az igazán nehéz helyzetben lévő kollégákat támogatjuk. Az alapítvány 2006 óta működik, régi gyakorlat már. De mondok még példát a segítségre, ami jól mutatja az építőipar és a vendáglátás összekapcsolását is. Kecskeméten a fizikai munkavállaló kollégáink részére ingyenes, napi melegétkezést biztosítunk, ami a juttatási csomagjuk része. Az ételeket a saját vendéglátási egységünk készíti, így nagyban támogatjuk a vendéglátóhelyet is a nehezebb időszakban, munkahelyeket mentünk meg, miközben jóval kevesebb munkásunk jár el az építési területről és közben meleg ételt is biztosítunk nekik. Persze a turizmus-vendéglátás szerepét át kell majd gondolnunk.
Forbes.hu: Ez mit jelent? Lehet, hogy a cégcsoport kiszáll az ágazatból?
VM: Nem szállunk ki soha sehonnan: amit megalkottunk, azt mi tartjuk fenn akkor is, ha némi veszteséget hoz.
Igaz, átszervezést igényel majd, arra gondoltam az átgondolás alatt: lehet, hogy a munkaerő egy részét át kell állítanunk más tevékenységekre.
Forbes.hu: Ha már építőipar: hogy állnak az ingatlanfejlesztő projektek?
VT: Említettük: Kolozsváron valósítottunk meg egy nagyobb fejlesztést, Magyarországon egyelőre csak kisebbek vannak. Van saját lakásfejlesztési projektünk Budapesten, illetve több száz lakásból álló ingatlanokon dolgozunk generálkivitelezőként, de még nem szeretnék konkrét partnereket megnevezni, mert a legtöbb szerződés még aláírás előtti vagy a tárgyalási fázisban van.
VM: Nemrég tettük le Szántódon a Balaland FamilyPark alapkövét, ez egy ötcsillagos, tematikus szálloda és élménypark. Sokat gondolkodunk további fejlesztéseken, elsősorban lakásokban, de ipari ingatlanokban is. Amiben nagyon hiszek, az a logisztika. A fővárosban és a környékén, ami logisztikai oldalról érdekes üzlet lehet, abban elgondolkodunk, minden lehetőségünk adott rá. Van egy logisztikai cégünk, a Baulog Kft., elsősorban különleges szállítmányokkal foglalkozik.
Ugyanakkor szerintem az építőipar egyik legnagyobb tartaléka az építési logisztikában rejlik, az alapanyag gyártásától a beépítésig. A hazai építőipar ebben még nagyon kezdetleges szinten áll.
Forbes.hu: Mi az új üzletek és a terjeszkedés forrása? Bankhitel, esetleg kötvénykibocsátás, netalán tőzsdére lépés?
VM: Az újszerű területeken nem szeretnénk egyedül kezdeni. Szakmai partnereket akarunk bevonni és nyílt részvénytársaság formájában megcsinálni az üzletet. Vannak konzorciumi partnerek, de neveket nem mondanék: néha túl sok mindent mondok el, amit aztán mások megpróbálnak előttünk megcsinálni.
Ezért a kollégáim szóltak, hogy ne beszéljek mindig olyan nyíltan.
Forbes.hu: Mik lehetnek még a fejlődési irányok?
VM: Az egészségügy jó irány lenne. A tervezett szegedi egészségparkban például beruházásokat hajtanánk végre, de valószínűleg ezt sem egyedül, hanem szakmai partnerekkel együtt végeznénk. Sokat gondolkodunk egy sterilizáló berendezésen is, ami mögé ki lehetne építeni a szükséges ipari hátteret, ez lehetne később akár tőzsdei cég is. E területen több partnerrel tárgyaltunk már, de csak akkor fedjük fel a résztvevőket, ha végső megállapodásra jutottunk.
Forbes.hu: A friss állami törekvés a magán- és az állami egészségügy szétválasztására mennyire szól bele a tervekbe?
VM: Lehet, most épp kivárunk. Meg kell vizsgálni, hogy működik az új rendszer, valamint, hogy a hazai és nemzetközi partnereket hogyan lehet beilleszteni az új struktúrába. Egy másik érdekes terület amúgy a hadiipar: valamilyen formában a fejlett acéliparunk csatlakozni tudna hozzá, és lehetnénk beszállítók.
Forbes.hu: Többször elhangzott, hogy tőzsdére lépés. Miért nem a holding megy tőzsdére, miért a projektcégek?
VM: Nincs rá szükségünk. A tőzsdei gondolkodás messzebb áll tőlem, mindig igyekeztem olyan állapotot teremteni, ami hosszú távon kiszámítható, a tőzsde pedig nem mindig ilyen.
Forbes.hu: És hogy áll a hazai építőipar? Az állam számos beruházást írt ki és közbeszerzéseken át igyekszik ösztönözni az ágazatot.
VM: A cégcsoport volumenéhez képest kevés közbeszerzésen indulunk, és ebből is csak keveset nyerünk el.
Mi piaci alapon gondolkodunk, itthon viszont vannak olyan szereplők, akiknek a kapcsolati tőkéjük erősebb, mint a mi szakmai tudásunk. Nem akarok panaszkodni, csak azt gondolom, hogy ez nem használ a versenynek.
Sok győztes cégnek nincs meg a megfelelő erőforrása és tudása a munkára, amit elnyert, ez pedig garantálja a csúszásokat, lásd például a szegedi uszodát és kézicsarnokot.
Forbes.hu: Csak az idei évben jelentős állami közbeszerzéseken jelenik meg győztesként a csoport. A teljesség igénye nélkül: Szegedi Tudományegyetem bővítése, a szántódi Balaland, a tengelici minibölcsöde, bonyhádi pihenőpark vagy a tatabányai sportklub, ezek milliárdos tételek.
VM: Azt is meg kell nézni, hogy hány eljáráson indulunk el, és abból mennyit kapunk meg. Persze megint nem akarok panaszkodni! Nyilván csak ott tudtunk részesülni a munkából, ahol a feltételeknek megfelelünk.
VT: Hangsúlyos, hogy az erőforrások tekintetében szinte mindig megfelelünk, de az elvárt referenciák nem teszik lehetővé, hogy induljunk.
Nem kapjuk meg a lehetőséget, hogy olyan referenciákat szerezzünk, amiket kérnek az eljárásoknál.
VM: Nehezen tudunk versenyezni a kapcsolati tőkével. Pár éve meghívtuk a fontosabb állami és államközeli szereplőket egy ipari szafarira, hogy megmutassuk képességeinket, erőforrásainkat, melyekkel igény szerint rendelkezésre tudunk állni: itt vagyunk, éljetek velünk! Elvégre egy közel 40 éves családi vállalkozás a miénk, de a közelmúltban például szegediként még csak nem is vehettünk részt a kézicsarnok építésében. Összességében is azt gondolom, hogy fontos lenne a hazai családi vállalkozásoknak hálózatba tömörülniük és közösen fellépni a piacon.
A kormányzati akarat is afelé hajlik, hogy erősítse a családi vállalkozásokat, de középtávon a családi cégek 60 százaléka eltűnik majd, különösen a kkv-szektorban. Pedig a családi vállalatokkal foglalkozni kell, hiszen túlélőbbek, mint a többiek, ezt bizonyítja a történelem.
Túlélőbbek, mint a tisztán tőkejellegű cégek. Érzem a felelősséget, hogy segítsem a hálózatépítést, amivel együtt leszünk és többek leszünk. És bízom benne, hogy a családi kkv-k területén a kormányzat engedni fogja a valós versenyt.
Forbes.hu: Képviselte ezeket a gondolatokat magasabb fórumon is?
VM: Gyakran hangoztatom őket, de nem képviselem semmilyen fórumon, a legtöbb szakmai szervezetben már sokat csalódtam.
Forbes.hu: Említette többször is, hogy több projekt igényel állami akaratot. Hogyan tervezik megszerezni a kormányzat támogatását?
VM: Ismernek minket, mi a szóból értünk. Érzékelik, hogy ilyen magyar vállalat, mint a miénk, eléggé egyedülálló. 38 éve folyamatosan fejlődünk pénzügyekben, kompetenciában és transzparenciában is. Szeretnénk olyan projekteken dolgozni, ami hátterünknek, erőforrásainknak és szakértelmünknek megfelel.
Demotivál, amikor azt veszem észre, hogy külföldről hozunk be valamit, amire itthon is képesek lennénk. Jó példa erre anno a komáromi híd építése: mennyi volt abban a hazai hozzáadottérték? Nem sok. Pedig mi képesek lettünk volna a teljes acélszerkezet gyártására, de szóba sem álltak velünk.
VT: Általában szakmai-szakértői partnerei vagyunk a kormányzatnak, ebben a formában sokszor hozzájárultunk pár projektekhez.
VM: A saját börtönünk is bizonyítja például, hogy a magas szakmai kompetenciánknak köszönhetően sok helyen együtt tudnunk működni az állammal:
a tiszalöki börtönt mi üzemeltetjük, amiért az állam fejkvótát fizet.
Forbes.hu: Az is elhangzott már, hogy a KÉSZ-Csoport családi vállalkozás. Korábban több interjúban jelezte: a családtagokat a családi alkotmány és bank is támogatja. Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
VM: Elég unikális a szervezet. Az egész cégcsoportot átadtuk egy bizalmi vagyonkezelőnek, ami a kedvezményezetteket, az öt gyermekemet és a feleségemet havonta támogatja. Persze nem óriási összegekkel, de a havi ellátmányból fenn tudják tartani magukat. Nagyjából nyolc éve foglalkozom ezzel a gondolattal, külföldi mintákat is megvizsgáltam és a jogászokkal is végigrágtam, így jött a vagyonkezelő ötlete. Aztán van a családi bank, ahová mindenki beadhatja a pályázatát, üzleti terveit, ha van valami ötlete. Az öt gyermekemből három már nagyobb, el is indultak a saját ötleteikkel. Az egyik higiéniai területen próbálja ki magát, a másik kereskedelmi szoftverek területén. A harmadik épp orvosi egyetemre jár, ha végez, lehet, hogy érdekelni fogja az egészségügyi vonalunk. A másik kettő még középiskolás.
Forbes.hu: Úgy tudom, van egy családi alkotmány is. Mi áll benne?
VM: Bő 40 oldal az alkotmány, sok minden szerepel benne az erkölcsi normáktól az alapelveken át a hosszú távú működési szabályokig.
Van egy alapelvem, a „3é”: akkor tudjuk kihozni a legjobbat a cégcsoportból, ha minden munkavállalónk megtalálja a közös értéket, élményt és érdeket a munkában. Az egész alkotmányunk a fenntarthatóságra és gondoskodásra épül, ezzel a cég akár a következő 300 évet is túlélheti. Itthon azért kevés családnak van ilyen jövőképe. Sok beleszólást nem engedtem a családtagoknak a tartalmába, de a gyermekeim is magukévá tették már az elképzeléseimet.
Forbes.hu: Olyannyira, hogy készek átvenni a cégcsoportot?
VM: Nem átvenni kell egy céget, hanem felnőni bizonyos feladatokhoz. Sok családi cég annál a pontnál dől be, amikor az alapító áttolja a gyerekre a problémát, majd továbbra is bele akar szólni mindenbe. Én csak annyira szólok be, amennyire kérik. A gyerekeim cégei kiválóak arra, hogy megtapasztalják az ötleteiket és a saját botlásaikat is. Mindenkinek adott a lehetőség, hogy elérje a vezetői szintet. De határozottan gondolom:
a létrán úgy kell elindulni felfelé, hogy köszönjenek mindenkinek, mert ha lefelé jönnek, mindenkivel találkozni fognak.
Forbes.hu: Ha már jövőkép és a feladatokhoz való felnövés: a KÉSZ-Csoportnak jelentős oktatási tevékenysége is van.
VT: Jelenleg 180 diákunk van gyakorlati képzésben két helyszínen. Szegeden a Szeged-Csanádi Egyházmegyével és a Gál Ferenc Egyetemmel szakmai ipari partnerként közösen működtetünk egy technikumot és szakképző iskolát. Három éve kezdtük az együttműködést, így az idén búcsúztatjuk az első évfolyamot, szeptemberben indult a harmadik év. Kecskeméten pedig ez elmúlt évben fejlesztettük és bővítettük a tanműhelyünket, amely már hosszú ideje működik.
Forbes.hu: Mi az oktatás célja? Általános edukáció vagy a cég magának képzi az utánpótlást?
VT: Mindkettő. Nagyon magas a foglalkoztatottsági arányunk, az elmúlt években a kecskeméti műhelyből kikerülő diákok 60-70 százalékának mi adtunk munkát. Nyilván fontos a saját humánerőforrásunk biztosítása, de ez egy társadalmi szerepvállalás is egyben. Szerintük az építőipar szereplői közül egyedül mi foglalkozunk ilyen mélységekben szakképzési kérdéssekkel.
Forrás: Forbes.hu 2020. NOVEMBER 25.
