Három olyan elem van, amely kötelező, hogy meglegyen az átadás során: rendszerszemléletben való gondolkodás, megfelelő eszközök kiválasztása és a következetes végrehajtás.
Az első a rendszerszemléletben való gondolkodás, ami nélkülözhetetlen. Ennek része, hogy pontos jövőképpel kell rendelkeznünk magunk és az összes résztvevő vonatkozásában is.
Mivel az igénybe vehető eszközök köre egyre bővül, a jövőképünkhöz legmegfelelőbb eszközöket kell kiválasztani a saját modellünk kidolgozásához. A vagyon átörökítéséről végrendeletben lehet gondoskodni, de bizalmi vagyonkezelés intézménye is alkalmazható, sőt már vagyonkezelő alapítványok is léteznek. Nem mindegy azonban, hogy nekünk mi a legmegfelelőbb eszköz.
A folyamat során mindhárom elem nélkülözhetetlen. A rendszerszemléletben felállított jövőképet tartalmazó utódlási tervet a megfelelő eszközökkel végre is kell hajtani.
Ha a fenti három pont közül akár egy is hiányzik, nagy a kockázat, hogy nem lesz sikeres az átadás.
Jó példa erre az az 5 mrd Forint cégértékű cég, melyet 2 család alapított a 90-es évek elején. Az alapítók korábban munkatársak voltak, szép utat jártak be együtt, amíg az egyikük gyermeke be nem került az ügyvezetésbe a két tulajdonos mellé. A tulajdonostárs ugyanis nagyon bizalmatlan volt a másik család nextgenjével szemben. Az alapítók időközben elfáradtak, szerették volna átadni valakinek a cégüket. A nextgen nem jöhetett szóba a bizalmatlanság miatt, így végül az eladás mellett döntöttek, amihez jogászok segítségét kérték. Meg is kezdődött a struktúrák kidolgozása. A tulajdonostárs rejtett érzelmi kötődése a céghez azonban megakadályozta a cég eladását, viselkedése fékezte az egész folyamatot, míg ki nem derült, hogy a cégeladás részéről nem volt valós szándék. Az eladással szemben ő inkább szerette volna megtartani, kivásárolni a céget a másik tulajdonostól. Tulajdonképpen egy valótlan jövőképről beszéltek. A kétféle szándéknak köszönhetően a cég elkezdett stagnálni, a cégérték romlott és patthelyzet alakult ki.
Egyértelműen látszik, hogy saját és őszinte jövőkép nélkül nem működik a dolog, hiszen a családi vállalkozás nemcsak gazdasági egység, hanem egy érzelmi kapcsolat is. A cégérték csökkenését a valós jövő kép megfogalmazásával lehetett volna kiküszöbölni. Sajnos ez esetben a tulajdonosok a jogászokat is tévútra vezették, akik egy rossz rendszerben kezdtek el dolgozni, s csak menet közben derült ki a valóság. Ha egy vállalkozásban több család is tulajdonos, az mindig magasabb komplexitással jár, ahol többféle jövőkép is felsejlik. A jövőkép azért fontos, mert például egy eladási szándéknál rövidtávon gondolkodunk, míg a cég megtartásánál hosszútávon fejlesztünk.
Az sem járható út, ha valaki a jól kitűzött célokat nem a megfelelő eszközökkel próbálja megvalósítani. Erre példa az a 3 mrd Forint cégértékű kiskereskedelmi vállalkozás, melyet egy házaspár alapított. 2 felnőtt gyermekük nem dolgozott a családi cégben, mindketten vezető pozíciót töltöttek be multinacionális vállalatoknál. Ügyvezetőként nem családtagot alkalmaztak. Sem az ügyvezető, sem a gyerekek nem voltak tulajdonosok a cégben. Az alapító (férj) halálakor kiderült, hogy egyedül, a családtagjaival való egyeztetés nélkül megírta a végrendelet, melyben a tulajdonrészek nagy részét a gyerekeire hagyta. Alapítótárs feleségére – aki egész életét a cégnél töltötte – csupán 1%-ot hagyott. A feleség kisemmizve érezte magát, így a hagyatéki eljárás során gyakorlatilag kiürítette a céget az ügyvezetővel karöltve. Tízéves pereskedés során nem sok mindent sikerült visszaszerezni és végeredményben a családon kívüli ügyvezető irányítása alá került a cég. Jogi költségeik 250 millió forintra rúgtak, a cégérték családnál maradó része pedig gyakorlatilag lenullázódott.
Végrendeletben nyilatkozni a nem működő vagyontárgyak átörökítésére jól bevált történet, de egy működő cég átörökítéséhez nem elegendő a végrendelet, ott a résztvevők bevonása nagyon is szükséges. Elengedhetetlen a konszenzus létrejötte, ahol minden szereplő úgy érzi, hogy méltányosan jártak el vele szemben. Az alapító a végrendelettel nem oldotta meg a problémát, az ügyvezető (a nevető 3.) kimenekítette a cégvagyont egy másik cégbe, amit ma ő irányít.
Harmadik példa egy nyugat-magyarországi gyártó vállalat 8 mrd Forintos cégértékkel, melyet szintén egy házaspár alapított. Csak a férj dolgozott a cégben, 3 felnőtt gyermekük közül pedig 2, szintén managerként. 3. gyermekük otthon volt gyes-en, nem folyt bele a családi vállalat életébe. Az üzletrészek már átadásra kerültek, amikor az alapító családi alkotmányt akart készíteni az összes családtag bevonásával. Meg is fogalmazták a jövőképet, így joggal gondolhatta, hogy minden rendben lesz. Egy alkotmány megírása önmagában azonban sajnos nem elegendő. Egyik fia időközben elvált, s a volt feleség igényt tartott férje üzletrésze felére.
Hol követett el hibát az alapító? Fontos tudni, hogy a családi alkotmány egy nagyon jó, de önmagában nem elegendő eszköz a családi vállalattal kapcsolatos jövőképének szabályozására. Iránymutatást ad, de végre is kell hajtani. Végig kell vezetni a jogi rendszeren, hogy bírói úton is kikényszeríthető legyen. A társasági szerződésben is rögzíteni lehet azokat a szabályokat, amelyek a családtagokat, tulajdonosokat, örökösöket bebiztosítja, s ezeket a viszonyokat a házassági vagyonjogi szerződésekbe, végrendeletekbe is érdemes belefogalmazni.
Tanulságként megfogalmazhatjuk a következőket:
- Gondolkodj rendszerben, melynek alapja a világos és tiszta jövőkép.
- Ha már látod a közös célokat, akkor válaszd meg jól az eszközöket, ami a pontos jövőképből adódik.
- Hajtsd is végre a tervet, következetesen menj végig a megtervezett úton!
