Vajon ki mire használná fel a hirtelen jött pénzt? Technológiai fejlesztésre? Új eszközökre? Fontos, de önmagában nem üdvözítő megoldás. Az adminisztrációs háttér és folyamatok tökéletesítésére (vagy – urambocsá! −, egyáltalán felépítésére)?
Én elsősorban a még jobban képzett munkaerő felvételére és a meglévő állomány képzésére fordítanám. Mint ahogy tesszük azt a MASC Kft.-ben, igaz, mindenféle nyeremény – azaz támogatás, pályázat – nélkül.
Azt erősítsük, ami a pénzt hozza!
A közelmúltban az Egyesült Arab Emirátusokban jártam, ahol az idegenvezetőnk elmesélte, minek köszönheti Dubaj a gazdagságát. Sokan azt gondolják, hogy az olajnak, s bár az is közrejátszott benne, korántsem ennek köszönhető a jelenlegi Kánaán. Az 1950-es években Dubajban még nem létezett áram, vezetékes víz, és egyetlen méter burkolt útjuk sem volt. Az akkori uralkodó úgy döntött, visszanyúl a tradíciókhoz és a beruházásokkal azt a tevékenységet erősíti meg, amihez emberöltők óta a legjobban értenek: a kereskedelmet. Kikotortatta a használhatatlanná vált vízi utat – ami törekvő és költséges projekt volt −, így az a nagy konténerszállító hajók számára is járhatóvá vált. Egyre nagyobb rakományok mentek át a városon, ez megerősítette Dubaj – mint az egyik legfőbb kereskedelmi központ – pozícióját.
1966-ban olajat találtak, és az uralkodó, Sejk Rashid újra egy innovatív lépésre szánta el magát: infrastrukturális fejlesztésekre fordította az olajból befolyó jövedelmeket. Iskolák, kórházak, utak, modern telekommunikációs hálózat épült. A nemzetközi repülőtéren új terminált építettek, a kifutópályát is kiszélesítették, hogy a nagyobb repülőgépek is le- és felszállhassanak, valamint kiépítették a világ legnagyobb kikötőjét. A jövőképpel rendelkező vezetés magas színvonalú infrastruktúrát, külföldbarát környezetet, illetve adómentességet biztosított a személyi és vállalati jövedelmekre, továbbá alacsony importfizetési kötelezettségeket. Az eredmény: Dubaj a régió üzleti és turistaközpontjává vált.
Érdemes tehát arra a tevékenységre koncentrálni, amiben tradicionálisan erős a vállalkozásunk, amiben igazán profik vagyunk.
Jó példa erre a világ legrégebbi cége, a japán Kongó Gumi is: az 578-ban alapított családi vállalkozás 1.400 éven keresztül buddhista templomok építésével és karbantartásával tett szert egyre nagyobb elismertségre és anyagi sikerre. Íme a vállalkozás több száz éves alapelvei, amelyek még ma is időszerűek bármely vállalkozás számára:
- Mindig józan ésszel hozzunk döntéseket!
- Fókuszálni kell a fő bizniszre!
- Legyen kiszámítható a munkakörnyezet!
- Fontos a munka és a magánélet egyensúlya.
- Érdemes meghallgatni és tisztelettel kezelni az ügyfeleket.
- A legolcsóbb és legőszintébb ajánlatot kell megtenni!
- Mértékkel igyunk!
Valószínűleg az utolsó irányelvet szegte meg a cég akkori vezetése az 1980-as években, amikor egy kevésbé józan pillanatban felülírták az első, illetve a második alapelvet, és ingatlanügyletekbe kezdtek, amelyek aztán 2006-ra csődbe is vitték az akkor már 1.428 éve működő vállalkozást…)
Tudás és lojalitás
A tudás hatalom – tartja a mondás, és valóban: a kiemelkedő szakmai tudásnak köszönhetően cégünk piaci pozíciója megingathatatlanná válik. Hogy ezt elérjük, folyamatosan fejleszteni kell első lépésként a vezetők, majd a munkatársak tudását. A magasabb szakmai kompetencia jelentős piaci versenyelőnyt jelenthet a rivális vállalkozásokkal szemben, a képzésbe, a tudás fejlesztésébe fektetett pénz pedig mindig sokszorosan térül meg, tehát ez az egyik legjobb befektetés.
De nemcsak a szigorúan vett szakmai ismereteket célszerű fejleszteni, hanem javasolt olyan tematikájú képzéseket is szervezni a munkatársaknak, amelyek fejlesztik a személyiségüket, az önbecsülésüket, és ezáltal erősítik a lojalitásukat. Sok cégvezető kevés jelentőséget tulajdonít ezeknek a tanulmányoknak, pedig csaknem ugyanolyan fontossággal bírnak, mint a szakmai jellegű képzések. „…a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében” – mondta Dobó István az egri vár török ostroma előtti beszédében – és lám, a lojalitás, valamint a bátorság elég volt a hatalmas technikai és számbeli túlerő megfékezésére.
Tervezd a pénzügyeidet!
Ha kevés a pénzed, oszd be, hiszen alig jut egy-két dologra! Ha sok a pénzed, oszd be, hogy értelmes és megtérülő dolgokra fordítsd, ahelyett, hogy elherdálnád! A pénzügyi tervezés szükségessége nem a rendelkezésre álló pénzen múlik. Beosztani nem azt jelenti, hogy nem költünk, hanem azt, hogy mindenre annyit fordítunk, amennyi szükséges és amennyit beterveztünk.
…és ne feledjük: minél jobban megy az üzlet, annál szigorúbb pénzügyi tervezés szükséges! Sok cégvezető ezt a lépést rontja el, mert azt gondolja, hogy a jobb anyagi kondíciók lazább gazdálkodást tesznek lehetővé.
