Manager Magazin: Van egy tippem, mive töltötték tavasszal a szombat kora estéiket.
Béres József: Biztosan a Duna TV-ben játszott Cseppben az élet című filmsorozatra utal. Valóban láttuk mind a négy részt, noha természetesen már korábban is megmutatták nekünk az alkotók, hiszen folyamatosan együttműködtek velünk. Édesapám, idősebb Béres József életének ’70-es évekbeli időszakát a Kabay Barna, Petényi Katalin, Gyöngyössy Bence hármasnak jutott eszébe képernyőre vinni. Hozzájuk régi kapcsolat fűz minket, 2015-ben már készítettek édesapámról egy dokumentumfilmet, és azóta foglalkoztatta őket a gondolat, hogy az életútja megérdemel egy játékfilmet is. Büszke vagyok arra, hogy ehhez mi is hozzájárulhattunk, hiszen a mű alapját az az életrajzi könyv adta, melyet feleségem írt 1999-ben Szirtfoknak lenni címmel.
Erkölcsi kötelesség: A Béres Csepp körüli viszontagságok jó marketing-építőkockák?
Édesapám életútja rendkívül sok vonatkozásban állít szép példát az emberek elé. A média már 1974-ben hírt adott ígéretes kutatásairól, 1976-ban dokumentumfilm készült a munkásságáról. De jöttek a tiltás évei, a filmet még a megjelenése előtt elkaszálták. A ’80-as évek második felében már érzékelhetővé vált a szocialista rendszer puhulása, aztán 1987-ben a tévében bemutatták Kósa Ferenc filmjét, és többé már nem lehetett agyonhallgatni a Béres-ügyet, hiszen az egész ország látta. Az 1989 augusztusában létrejött Béres Részvénytársaság egyik fő feladata lett a készítmény hivatalos elismertetése. Ez 2000-ben sikerült is, miután megtörtént a gyógyszerré törzskönyvezése. Tény, hogy a vállalatunk életében fokozott figyelmet fordítunk Béres József emlékének, de tévedés azt gondolni, hogy mindezt a márkaépítés miatt tesszük. Az ő útját járni egyrészt erkölcsi kötelességünk, ugyanakkor a példája hatalmas erőforrás is a mindennapok kihívásaiban.
A Béres egyenlő a Béres Cseppel?
A Béres márka alapja a Béres Csepp, de ma már sokkal több annál. Az elmúlt harminc évben a Béres ernyője alatt több márkát is felépítettünk. Mára több mint száznegyven saját termékkel vagyunk jelen a piacon, ezek többségének megszületése már nem köthető édesapámhoz. Több kategóriában piacvezetők is vagyunk, de a Béres Csepp a mai napig zászlóshajónk, a legismertebb termékünk, és a termékfilozófiánkban is ez mutat irányt. A Béres Csepp a szervezet működéséhez nélkülözhetetlenül szükséges anyagokat biztosítja számunkra, olyanokat, amelyek hiányában betegségek alakulhatnak ki. Ezt a szemléletmódot alkalmazzuk most is, amikor elsősorban az öngyógyszerezés területén, a porc, a csont, a szem védelmében fejlesztünk ki készítményeket. A Béres név és a Béres Csepp hitelességet ad nekünk. Fontos leszögezni, hogy az egyes készítményeink önállóan is magas minőséget képviselnek.
Mit ért öngyógyszerezési fókuszon?
Elsősorban olyan termékeket gyártunk, amelyek a betegségmegelőzést és az egészségőrzést szolgálják, amelyek alkalmazásával az emberek az egészségük védelmének szolgálatában önmagukért tudnak tenni. Az immunerősítők piacán tartjuk vezető pozíciónkat a Béres Cseppel, ahogy a multi-, a szem-, a C-vitaminok, a porcerősítők piacán is miénk a legnagyobb piacrész, de az élbolyba tartozunk a kalciumpótlás-, a magnézium- és a D-vitamin-szegmensekben is. A termékeink által definiált hazai egészségmegőrző piacon 26 százalékos részesedéssel elsők vagyunk, vagyis az egészségükre figyelő magyar fogyasztók minden negyedik forintot Béres-termékre költik.
A Béres Csepp pénzügyileg is jól teljesít?
Természetesen. Miután a növekedésünket saját forrásból finanszírozzuk, stratégiai célunk, hogy a cég egésze és az egyes termékcsoportok is pozitívan járuljanak hozzá a vállalat eredményéhez. Ezalól a Béres Csepp sem kivétel. Hozzá kell tennem, hogy a hazai piac bővülési korlátai miatt az igazi kitörési pontokat az exportban kell megtalálnunk, ezért erőforrásaink egy részét a jelenleg 22 százalékos exportárbevétel-arány növelésére fordítjuk.
Mi az oka, hogy a betegségmegelőzés egy helyben toporog?
A társadalom alapvetően edukált ebben a kérdésben, a magyarok elöl állnak a GDP-arányos vitaminfogyasztás terén. Az alapvető problémát az egészség-betegség kérdésének megközelítésében látom. A jóllétünket elsősorban tablettákra alapozzuk, betegségek esetén keressük a gyógyulást, ahelyett, hogy saját kezünkbe vennénk az irányítást, és az egészség védelmére koncentrálnánk. Vagyis sokkal nagyobb egészségtudatosságra lenne szükség. A magyarok nagyon is jól tudják, mit jelent az egészséges életmód, de nem mindenki tesz érte. Alap, hogy fel kellene hagyni az egészség rombolásával, és nem kellene megvárni, míg jelentkeznek az egészségügyi problémák. Az egészségre a tudatosság, a helyes életmód az elsődleges válasz.
Hungarikumprogram: A gyógyszergyárak nem feltétlenül ezt a vonalat erősítik.
Az egészségtudatosság kialakítása a társadalomban véleményem szerint nem a gyógyszergyárak feladata. A nagy cégek elsősorban terápiás készítményeket állítanak elő, és mielőtt szidnánk ezeket, gondoljunk bele, mi lenne az emberiséggel, ha nem lennének gyógyszereink. Mi a termékeinkkel az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését segítjük, és ezt tekintjük a hivatásunknak is. Évekig dolgoztunk egy egészséghungarikum-programon, amelyre százmilliót költöttünk mindenféle profitcél nélkül. Ennek origójában a közösségalapú egészségfejlesztés állt. A kezdeményezésből végül akkreditált képzés lett, mintegy száz tanárt képeztünk ki, ők ezt a tudást ma is használják. Átütő sikert, jelentős véleményformálást persze csak állami háttérrel lehet elérni. Amit Béresként megtehetünk – támogatásokkal, adományokkal, információadással –, azt mi megtesszük. De újra mondom: mindenki önmagáért felelős.
Hogyan léphetne az állam ebben előre?
Jó hír, hogy az egészségügyi kormányzat már felismerte a prevenció fontosságát, és ezt próbálja átültetni a gyakorlatba is. Idetartoznak például a szűrővizsgálatok elterjesztésére vonatkozó törekvések. Ezekben olyan állapotokat igyekeznek feltárni, amelyeken még lehet változtatni. Emellett talán még fontosabbnak tartom a jó egészségi állapot megtartását célzó törekvéseket. Rengeteg eszköz van erre, tudjuk is, mi a helyes, csak éppen nem tesszük. Vagyis erőteljes szemléletformálásra van szükség a közösségek állapota terén is. Az egészségünk minősége és a környezetünk milyensége között szinergikus kapcsolat van. Akinek egészséges a közössége, az jó eséllyel lelkileg, szellemileg, szociálisan és végső soron fizikálisan is inkább egészséges.
Beérik a szemlélet: Ön szerint fontos, hogy a hazai gyógyszeripar többségében magyar tulajdonú legyen?
Jó lenne, de azt hiszem, ez a hajó már elment: először a rendszerváltáskor, másodjára pedig az uniós csatlakozással. Alapvetően nincs ezzel semmi gond. A feladat az, hogy helyt kell tudni állni a kiélezett nemzetközi versenyben. Persze ez hatalmas kihívás az óriások árnyékában. Jelenleg az unióban a 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalat nagyvállalatnak tekintendő, és a támogatások tekintetében egyforma törvények vonatkoznak rájuk. Azt azért mindenki érzi, hogy egy 250 fős és egy 25 ezer fős cég nem ugyanaz a súlycsoport. Amit fontosnak tartok, hogy a törvénykezés biztosítsa: ne legyen hátrányunk abból, hogy nem vagyunk mamutcég. A magam kurucos véleménye szerint helyénvaló az, ha a kormány keresi a hazai vállalatok támogatását. Nagy segítség volt, hogy a 2017 óta a Szolnokon elvégzett kapacitásbővítő és technológiafejlesztő beruházásainkhoz jelentős hozzájárulást kaptunk.
A Béres számára Szolnok amolyan fellegvár?
Negyedszázada folyik ott a termelésünk, magas színvonalon, a legmodernebb körülmények között. Az elmúlt évi fejlesztésnek köszönhetően a k+f tevékenységünk egy részét is ide telepítettük. Mintegy 500 főt foglalkoztatunk, ebből 350-en Szolnokon dolgoznak. Közülük hatvanan – gyógyszerészek, vegyészek, technikusok – kizárólag a minőségbiztosításért felelnek. Ez egészen magas arány, és illik ahhoz a jelmondatunkhoz, hogy a Béres-minőség nem megfelelőséget jelent, hanem kiválóságot. Az étrend-kiegészítők előállításánál is gyógyszergyártási körülményeket biztosítunk, pedig ez nem előírás. Ennek a gyakorlatnak az eredményét a közel 12 milliárdos tavalyi árbevételünkben látom visszaköszönni. Kezd beérni az a szemlélet, hogy az egészségvédő termékek vásárlásakor fontos legyen az embereknek a megbízhatóság, és a minőség legyen a fő tényező, ne a minél alacsonyabb ár.
Ezt külön mondani kell?
Igen, a távol-keleti étrend-kiegészítők betoppanásával pedig nem lehet elégszer. Ezek árazása rendkívül alacsony, a minőségük pedig sok esetben megbízhatatlan. Az étrend-kiegészítők piaca meglehetősen ingoványos terület. Sarkítok, de mégsem túlzás, hogy egy A4-es papír kitöltésével akár már holnap bevezethető egy új termék. Ennyire szellős a vonatkozó szabályozás. Persze létezik gyártói felelősség, de mind ismerjük a céghálók felfejthetetlenségét. Helytelen az a hozzáállás, hogy mindez a gazdasági szereplők belügye. Nem egyszerűen arról van szó, hogy védjük meg a piacainkat, a liberális szabályozási gyakorlat egyben súlyos egészségügyi kockázatot is jelenthet a lakosság számára. Az emberek ugyanis ezeket a készítményeket megveszik, beszedik.
Otthon a külpiacokon is: Hogyan gondolkodnak az országhatárokon túli tevékenységről?
A hosszú távú növekedésünk alapja elsősorban az export. A külkereskedelem kapcsán nem az egyszeri befektetésekben hiszünk, hanem – tekintettel arra, hogy saját márkánkat építjük, ugyanakkor a forrásaink végesek – a szerves fejlődésben és a lassú penetrációban látjuk a jövőt. Amit viszont megtermelünk a külpiacokon, azt helyben vissza is forgatjuk. Összességében közel harminc országban vagyunk jelen a termékeinkkel, Vietnámtól Törökországig. Stratégiai piacként a magyarra, a románra, a britre és az ukránra tekintünk. Romániai leányvállalatunk folyamatosan bővíti az eladásait, ugyanakkor az ukrán piac is stabilizálódni látszik a válságok után, és az idén már újra növekedést mutat.
Családi vállalkozásoknál örök dilemma a generációváltás. Mi a tapasztalata erről?
Amikor ’89-ben megalakult a cég, az Akadémián dolgoztam kutató vegyészként, és nagyon jól éreztem magam. Amikor édesapámnak megteremtődött a lehetősége arra, hogy sorsának irányítását saját kezébe vegye, nem kis vívódással, de mégis gyorsan eldöntöttem, hogy mellette a helyem. Nincs vállalkozói vénám, ha nincs a Béres Csepp, én soha nem hagyom el a kutatói pályát. Ma sem szeretem, ha azt mondják, hogy Béres József üzletember. De ha újra kezdeném, ma sem tennék másként. Jó döntés volt, hogy harminc évvel ezelőtt volt elég bátorságunk, és belekezdtünk. Most a legnagyobb motivációt az jelenti, hogy van folytatás is. A háromból két gyermekünket már „megfertőztünk”: Melinda a borászatot viszi, mellette 2 éves ikerunokáinkat neveli, Marci pedig stratégiai és menedzsmentkérdésekkel foglalkozik. Merse, a legkisebb még egyetemista.
Konfliktusok nélkül: Jól kijönnek egymással?
Nem vagyunk egymás főnökei, nincs köztünk közvetlen munkakapcsolat – leszámítva a heti vagy havi értekezleteket –, tehát napi konfliktusaink sincsenek. Nekem biztatás, hogy ők itt vannak. De úgy érzem, én jobban ismerem, mit szeretett volna apám a vállalattal, és mit gondolt a társadalomról, az egészségről vagy éppen a nemzetről. A mi felelősségünk, hogyan őrződnek meg és adódnak át a fontos értékeink. A generációváltás egy folyamat, talán nem is lenne ildomos egyszerre bejelenteni, hogy holnaptól csak horgászom. Szerintem a gyerekek is örülnek annak, hogy megoszthatják velünk a Béres napi terheit. Idő kell ahhoz is, hogy valakiben megérjen a vezetés bölcsessége. Ők jó úton járnak.
Van garancia arra, hogy a Béres a családban marad?
Elsődlegesen ezt képzelem el, de garantálni semmit nem tudok. A feleségemmel együtt arra vállalkoztunk, hogy a Bérest az utolsó csepp vérünkig fogjuk csinálni, és ezt tanácsoljuk az utánunk jövőknek is.
A cikk a Manager Magazin októberi számában jelent meg. (Az utolsó cseppig)
A családtagok gondolatai
BÉRES KLÁRA – KOMMUNIKÁCIÓS IGAZGATÓ, A BÉRES ALAPÍTVÁNY ELNÖKE
Sorsajándéknak tekintem, hogy már fiatalon a Béres családba kerültem, és apósomat közelről ismerhettem. Akkoriban a Béres-történelem legnehezebb időszakát éltük: a Béres Cseppet elutasították, Béres Józsefet kuruzslónak kiáltották ki. Rendíthetetlen kitartása, az embertársaiért érzett felelőssége, hazaszeretete lett az én legfontosabb munícióm. Amikor a harminc év sikereire tekintek, öröm tölt el, hogy mindig a Béres Józseftől kapott példák mentén haladtunk. Tudom, hogy valahol ő is büszke ránk.
REGÉCZY-BÉRES MELINDA – A BÉRES SZŐLŐBIRTOK ÉS PINCÉSZET ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA
Együtt nőttem fel a Béressel, és ahogy idősödtem, egyre büszkébb lettem arra, hogy Béres vagyok. A szüleim mindig úgy beszéltek a cégről, mint egy nagy családról, és én is így gondolok rá. Nagyon fontosak számomra a munkatársaink, akik nélkül nem lehetnénk sikeresek. A kitűzött üzleti célokon messze túlmenően összetart bennünket az az örökség, amelyet nagyapám szellemisége jelent. Ez az alapja annak a Béres-minőségnek is, amely mindent áthat, amivel foglalkozunk. Nemcsak az számít, hogy ma sikeresek legyünk, hanem hogy generációkon átívelően is azok maradjunk
BÉRES MARCELL – INNOVÁCIÓS ÉS PORTFÓLIÓMENEDZSMENT-IGAZGATÓ
Sikerünk alapja a nagyapámtól örökölt és az egész Béres-csapatot átható szellemiség. Ez a szilárd hit és következetes elköteleződés a kiváló szakmaiság, a Béres-minőség mellett. Olyan készítményeket fejlesztünk, amelyek a legmodernebb tudásra épülnek, a legjobb minőségben készülnek, amelyeket mindenki bátran, bizalommal fogyaszthat, és amelyeket mi magunk is használunk. Nem a rövid távú, minél nagyobb profitért dolgozunk, hanem azért, hogy vevőink egészségesebb, boldogabb életéhez valóban hozzájáruljunk.
