Schiller Gábor először szerelőként, majd munkafelvevőként dolgozott édesapja cégénél, később a használtautó kereskedést vezette, végül stratégiai igazgató lett. Az üzleti vénát anyai ágon örökölte. A stafétabot átadása 10 évig (2006-2016-ig) tartott.
A nagypapa mindig azt remélte, hogy fia folytatja azt, amit ő elkezdett, így biztosítva a család megélhetését. A nagymama pedig nagyon örült annak, hogy férje Gábort alkalmasnak tartja a vállalkozás továbbvitelére, hiszen Péter mindig magasra teszi a lécet. Bizonyíték erre az is, hogy külföldi utazásaik során mindig megnéztek minden útba eső autókereskedést ötletszerzés, tanulás céljából. Apja és fia nagyon különböző személyiségek. Gábor nem szeret konfrontálódni, inkább alkalmazkodó típus.
Az autószalon Péter gyermeke volt. Hitel nélkül, önerőből építették fel, ami akkoriban óriási dolog volt. Felesége mindent megtett azért, hogy a dolgozók jól érezzék magukat, ennek köszönhetően nagyon jól teljesítettek. De a világ megváltozott, később az emberek ezt a fajta hozzáállást már nem értékelték annyira. Ekkor került a képbe fiuk, aki jól tudta kezelni a megváltozott világ alkalmazottait és vevőit, vagyis új vizekre tudta kormányozni a hajót. Ma pedig már unokájuk, Márk hoz új szeleket a vállalkozásba.
Gábor ma is igyekszik úgy dolgozni, hogy bebizonyítsa, nem volt igaza egykori mentorának, aki szervízvezető volt a cégben és mindig azzal bíztatta: Gáborkám, neked csak megszületni volt nehéz! Benne a mikulásrendezvények tudatosították, hogy családi vállalkozás az övék, hiszen látta, hogy gyerekei is mennyire magukénak érzik a cégük környezetét. Márkon nagyon érzi, hogy van affinitása és elköteleződése a vállalkozás továbbvitelére, lányainál ez még nem tudható, kisebbik fia pedig a politika, politológia iránt érdeklődik.
Márk gyakorlatilag 13 éves korától bevonódott a cég életébe. Kezdetben nyaranta a szervízben tevékenykedett, egyetemi évei alatt pedig unaloműzésként dolgozott a cégnél. Az egyetem befejezése után egy start-up cégnél (automata sörfőzés) helyezkedett el, akik Kínába és Tajvanra küldték, ahol kamatoztathatta kínai nyelvtudását is. De innen kénytelen volt hazajönni a családi cégbe, mert nem tudta elviselni, hogy nem az övé az utolsó szó. Először a cégvezető mellett dolgozott, majd marketinggel kezdett foglalkozni, tavaly májusban pedig bedobták a mélyvízbe, ő lett a cégcsoport marketing vezetője. A marketing mellett persze az egész céggel is ismerkedik tulajdonosként, ami egy nagyon izgalmas utazás számára.
Felmerül a kérdés, hogy Gábor vajon mikor szeretne visszavonulni? Hiszen van egy megbízott menedzsment, fia már teljes erőbedobással dolgozik a cégben és még a nagypapa is bejár vendégszereplőként, s mindig magára vállal valamit, hiszen az embernek mentálisan fenn kell tartania magát. Gábort a 300 munkavállalójuk motiválja és az a 300 család, akikért felelnek, az ő életminőségük garantálása és persze saját családjának gyarapodása. Most egy nagy beruházásra készülnek és tervben van a cégvezetéssel egy elvonulás, hogy kialakítsák a jövőképüket. Szeretnék a szalonokat felújítani, modernizálni és a szervízkapacitásokat bővíteni. De a régiek toldozása-foltozása helyett egy nagy új szalon építése a cél, melynek üzemeltetése már a 3. generáció feladata lesz. A beruházás hitelfelvétellel jár majd, s Gábor a napi operációból való kiszállását az adósságok visszafizetésével egyidőben tervezi.
Az új beruházás pedig nem más, mint az ország legnagyobb egybefüggő autószervíze 55 beállással, 8800 négyzetméteren egy 25 ezer négyzetméteres telken a Megyeri hídnál. Az európai trendhez (autókereskedések kiköltözése a városból), az új városképhez és a megnövekedett igényekhez alkalmazkodva fogják a beruházást kivitelezni.
Zárszó
Schiller Péter szavaival élve: az előrehaladás, a fejlődés minden vállalkozás alapja. Aki nem megy előre, az elsorvad. Ugyanakkor a staféta átadásánál a példamutatás is fontos, hiszen örökölni nemcsak pénzt és vagyont lehet, hanem hozzáállást is.
Schiller Gábor szerint a türelem, az alázat és a motiváció fenntartásával működhet csak a varázspálca átadása a következő generációnak.
Schiller Péterné pedig úgy gondolja a motivációhoz kell a jó példamutatás, de a jó személyiség is, ami sokszor a szerencsén múlik. Kívánja, hogy a családtagoknak legyen kedve továbbvinni a vállalkozást, hiszen ezt erőltetni nem lehet.
