46 évvel ezelőtt
A családi vállalkozás kezdete 1975-re tehető. Ekkor váltotta ki Zoltán édesapja, Bíró Ferenc a másodállású kisipart. Főállású pedagógusként viszonylag sok szabadidővel rendelkezett, ezt kihasználva a lakóhelyén, Tápiószőlősön egy 30 m2-es garázsban kezdett el karosszériajavítással foglalkozni. Ezt követően különböző cégeknek végzett forgácsolást és lakatos munkát elsősorban az élelmiszeripar területén, később pedig az EVIG beszállítója lett, ami kis kéziszerszámgépeket gyártott. Mindemellett még görögdinnye és paprikatermesztésre, később pedig gyümölcsfák telepítésére is maradt szabad kapacitása, melybe már fiát is bevonta a 80-as évek elején. Zoltán édesapja mellett tanulta meg a munkaszeretetet és a munka iránti kötelesség beleívódott a génjeibe. 15 éves korától kezdve minden hétvégén a papa műhelyében vagy a földeken dolgozott és piacra is járt heti kétszer. Szombat esténként ugyan elmehetett a diszkóba, még autót is kapott kölcsön, de vasárnap reggel nyolckor már a műhelyben volt jelenése vagy kezdhetett a piacon hajnali négykor.
Segítséget kérni nem szégyen
Az egyik évben szülei Leningrádba mentek néhány napra, s távollétükben fiukat különböző feladatokkal látták el. Zoltán számára hamar kiderült, hogy a kapott feladatmennyiséget egyedül képtelen lesz elvégezni, főleg, ha a hétvégén még bulizni is szeretne, ezért bevonta a barátokat. Mindemellett 2000 km-t is autózott 5 nap alatt. Hazaérkezéskor édesapjának beszámolt az elvégzett feladatokról, aki nagyon meglepődött, hiszen pontosan tudta, hogy ilyen rövid idő alatt egyedül nem lehet ennyi munkát elvégezni. Ráadásul a szemfüles papa azt is észrevette, hogy mennyit autózott, mert, mint utóbb kiderült, elinduláskor a fiának átadott gépkocsi km óra állását is csekkolta. Zoltán végül kénytelen volt beismerni, hogy bizony a barátok segítettek neki. Lányai szerint ezt a jó szokását, hogy különböző feladatok elvégzéséhez segítséget kér, mind a mai napig megtartotta.
Kitérő után saját cég
Zoltán a szolnoki Gépipari Szakközépiskola elvégzése után szerszámkészítőként helyezkedett el Budapesten a telefongyárban. Édesapja támogatta abban, hogy egy idegen helyen tanulja ki a szakmát és a főállás mellett esténként és hétvégenként „odahaza” is dolgozzon. Egészen 1989-ig tartott ez a kettős élet, mígnem 1990. január 1-jén kiváltotta az egyéni vállalkozói engedélyt. 1990. májusában vette fel az első alkalmazottat, ezután már a papa is alkalmazottként dolgozott a cégben és Zoltán lett a cégvezető.
Kollégiumi szerelem
Feleségével, Zsuzsival még Szolnokon ismerkedett meg kollégista korában, aki a Kereskedelemi Szakközépiskolába járt, s a két kollégium sok közös programot szervezett. 1983. november 25-én, Katalin napján találkoztak először és 4,5 év kitartó udvarlást követően házasodtak össze. A házasságkötés után nem sokkal, 1989. áprilisában született meg Boglárka. Zsuzsi az otthoni és a gyerekneveléssel kapcsolatos teendőket teljes mértékben magára vállalta, így próbálta Zoltánt mentesíteni, aki ezt akkor még természetesnek vette, mert úgy gondolta, hogy a gyermekek nevelése a nők dolga. Nagypapaként ma már másképp gondolkodik, mert az unokája a szeme fénye. A családtagok egyöntetű véleménye szerint nagypapaként másfél év alatt többet foglalkozott a kisunokájával, mint a két lányával annak idején összesen…
Anyaszerep és a suszter cipője
Zsuzsinak mindig a gyerekek álltak az első helyen, a megmaradt energiáját és szabadidejét pedig a cég rendelkezésére bocsájtotta. Boglárka születése előtt az ÁFÉSZ-nál dolgozott, ahonnan a gyes lejártával elbocsájtották, ezért a Munkanélküli Hivatalban regisztráltatta magát. Ezzel a lépésével Zoltán – aki akkor már a saját vállalkozását vitte – nem igazán értett egyet, ezért 1992-ben őt is felvette a vállalkozásba. Zsuzsi elsősorban a hátteret biztosította, illetve a csomagrendeléseket készítette össze és vitte kerékpárral a postára. Saját autóval akkor még nem rendelkeztek, a nagyszülők autója volt az egyetlen autó a családban. A csomagoláshoz szükséges kartonokat a helyi boltban gyűjtögették neki. Boglárkát mindig vitte magával, mígnem a bicikli az egyik „fuvar” alkalmával eltörte a kicsi lábát. Ugyan fémekkel foglalkoztak, de arra korábban nem fordítottak időt, hogy a saját kerékpárjukra lábvédőt szereljenek. A baleset megtörténte után azonnal került védő a bringára, sőt egyéb óvintézkedések is történtek, pl. retesz került a nagykapura…
1993-ban megszületett második lánygyermekük, Zsuzsika. Zsuzsi eközben egyre inkább belefolyt a cég életébe, tulajdonképpen ő volt a Valaki, mert Valakinek mindig otthon kellett tartózkodnia, hogy munkaidőn kívül fogadja a teherautók szállítmányait. Valakinek mindig rendelkezésre kellett állni, ha apósa vagy férje úton voltak és az üzletkötéseket, beszerzéseket intézték. Valakinek mindig zárni kellett a műhelyt, tisztítószereket vásárolni vagy kávéautomatát feltölteni. A gyerekek mind a mai napig örömmel emlékeznek vissza a délutánokra, amikor ovi után anyával végig járták a műhelyt, elmosogatták a kávéscsészéket és meglocsolták a muskátlikat, mert olyankor mindig kaptak forrócsokit.
Zoltán édesanyja sokáig szerves része volt a vállalkozásnak. Kezdetben a papának segített a munkák kivitelezésében, később pedig a pénzügyeket és az utalásokat intézte egészen 1997-ig. Ebben az évben született meg Zoltán lánytestvérének, Évának a kislánya, így a mama távozott a cégből, hogy segítsen az unokája körül, később pedig lánya saját vállalkozása beindításában. Ekkortól a mama helyett Zsuzsi végezte a pénzügyi feladatokat is, mely mind a mai napig az ő területe.
Vidám gyerekkor
A család korábban a faluban lakott egy kis parasztházban, de 1994. karácsonyán beköltöztek a műhelyek fölötti tetőtéri lakásba, hogy folyamatosan rendelkezésre állhassanak. Utólag is úgy gondolják, hogy jó döntés volt, mert Zoltán onnantól minden nap otthon ebédelt és bármikor haza tudott ugrani. A lányoknak természetessé vált a folyamatos gépzaj melletti alvás, a présgép ritmusára ma is emlékeznek.
Gyerekként csak a műszak végeztével mehettek le a műhelyekbe, s ekkor játszhattak az üzem udvarára kiengedett bernáthegyivel és pulival is. A teherautó és targoncaforgalom miatt napközben nem mehettek a gyár udvarára, de volt egy elkerített kert, ahol játszhattak. Az üzem területére csak felügyelettel léphettek be, s százszor is meghallgatták, hogy „Vigyázz a lemezre, nagy ívben kerüld!” Zsuzsika kedvenc időtöltése az volt, hogy aláírásokat gyűjtött a munkavállalóktól. Az egyik alkalmazottjuk egy különösen mogorva ember volt, Zsuzsika a kedvességével azonban még őt is megpuhította. A lányok tehát szó szerint bele nőttek a cégbe. Előbb vezettek targoncát, mint autót. Apuka úgy cserélt égőt, hogy a lányok a targoncával felemelték. Mosolyogva ismeri be, hogy már akkor is a gyerekeire bízta az életét… A termelékenység növekedésével azonban egyre kellemetlenebb lett az üzem fölötti élet. Klíma hiányában a nyitott ablakoknál a nagyteljesítményű gépek ritmusváltása egyre zavaróbbá vált, főként, amikor már három műszakban működtek a gépek.
A lányokat szüleik kiskoruktól kezdve arra tanították, hogy becsüljék meg, amijük van, keményen dolgozzanak meg mindenért és a lehető legkedvezőbb áron vásároljanak a minőség figyelembevételével. Jó példa erre egy olaszországi nyaralásuk, amikor a lányok egy pokémon-os sapkát néztek ki maguknak az egyik üzlet kirakatában. 7 és 11 évesek voltak ekkor. Apukájuktól csak a feltüntetett ár felét kapták meg azzal a felkiáltással, hogy alkudjanak, ha igazán szeretnék maguknak azt a sapkát. Az sem jelentett problémát nekik, hogy nem beszéltek olaszul, végül addig-addig mutogattak és magyaráztak az eladónak, míg a megszerzett sapkával jöttek ki az üzletből! Megtanulták, hogyan kell küzdeni azért, amit nagyon akarnak.
Amikor elérték a 14 éves kort, mindketten kaptak robogót. Napi feladuk közé tartozott, hogy a céges postát bevigyék a faluba, így a feladat elvégzése közben motorozhattak.
Lányok a fémiparban?
A lányokban nagyon sok gondolat és kétely merült fel kezdetben, hogy biztosan a családi cégben van-e a helyük, hiszen a lemezmegmunkálás nem éppen nőcis szakma. Bogi a szolnoki főiskolán végzett kereskedelem és marketing szakon, majd a Jász-Plasztikhoz ment gyakorlatra. 2013-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz, ahol először logisztikával kezdett foglalkozni, majd a pénzügyi és számvitel szak elvégzése után a gazdasági osztályhoz tagozódott be. Szakdolgozatában üzleti tervet készített a Ferzol-nak. A HR terület akkor volt kiépülőben, illetve indult a cég Facebook oldala, így ezek felfejlesztését is megkapta feladatként. Az egyik HR-s kolléganő, aki a Munkanélküli Hivatallal tartotta a kapcsolatot, szabadságra ment, így átmenetileg Bogi vette át a feladatait. Sokat nyert vele a cég, ugyanis tulajdonosi szemléletével azonnal észrevette, hogy bizonyos dolgozók után támogatást igényelhettek volna, s ezt követően már figyeltek erre a munkanélküliek alkalmazásakor.
Zsuzsika az egyik nyári gyakorlatát a festőüzemben végezte, ahol a festősoron elkészült alkatrészek egy ideig még nagyon forróak, tehát ha túl korán veszi le az ember a szalagról őket, könnyen megégetheti a kezét. Zsuzsikának eleinte tiszta hólyag volt a keze a forró lemezektől. Az igazi problémát az jelentette, hogy pont ekkor voltak hivatalosak egy lakodalomba, ahová életében először kifesthette a körmét. Szép látványt nyújtott a körömlakk a hólyagos ujjakon… Ez volt az egyetlen kemény fizikai munka, amit apukája kérésére végeznie kellett az üzemben, ezt követően már szellemi munkákat kapott. Arra emlékszik vissza a legszívesebben, amikor névjegykártyákat kellett rögzítenie a számítógépen, hogy bárki előkereshető legyen.
Boglárka a prés területén töltötte a nyári gyakorlatot, melynek köszönhetően sok mindent megfigyelt, többek között a gyárban érvényben lévő versenyhelyzetet. Érdekes volt látnia, hogy még a hölgy alkalmazottak is versenyeztek egymással, ki tud több munkadarabot elkészíteni. Bogit a legnagyobb sérelem kamaszként érte, amikor édesapja gépipari szakközépiskolába szerette volna őt küldeni. 14 évesen még a könnyei is potyogtak emiatt … Később az egyetemi szak választásánál is próbálta Zoltán a műszaki szakirányt erőltetni, de Bogi végül a marketing mellett tette le a voksát. Zsuzsika már szabadon választhatott, így ő gazdálkodás-menedzsment szakirányon végzett. Bogi úgy érzi, elsőszülöttként más területen is kitaposta húgának az utat, hiszen Zsuzsika a mobil telefont már Internet előfizetéssel kapta, de ugyanígy lazultak a szabályok az autóhasználat tekintetében is…
Zsuzsika 2016 őszén írta a szakdolgozatát, s az államvizsgát követően csatlakozott a családi céghez. Eleinte a logisztika területén tevékenykedett, ekkor készült el ugyanis az új szerelő üzemcsarnok, majd a HR-es kolléganő távozásával adott volt az újabb pozíció. Először számlákat kellett naprakészen vezetnie, majd munkaügyi feladatokat kapott. Kezdetben a fizikai, később a szellemi munkaerő felvételénél segédkezett, utána pedig csoportvezető volt egy évig. Tavaly január óta a nagykanizsai gyáruk ügyvezetője, így ideje nagy részét ott tölti. Egy francia tulajdonú cégtől vették meg a kanizsai üzemet, de az idő rövidsége miatt nem klasszikus felvásárlás történt, hanem az ingatlanokat, a megrendeléseket és az eszközöket vásárolták meg és jogfolytonossággal átvették a munkavállalókat is.
Láthatatlan háttérkontroll
Zsuzsi szerette volna, ha lányai egyszer átveszik tőle a pénzügyi feladatokat, de hamar kiderült, hogy a lányokat ez nem hozza lázba. Ők sokkal inkább tartják izgalmasnak apukájuk munkáját, hiszen anyukájuk folyton a számlákkal molyol, sosem éri utol magát, s ha van egy lélegzetvételnyi ideje, akkor apukájuk gyorsan megpakolja egyéb munkákkal. Zsuzsika a kanizsai gyár átvételénél jött rá, hogy édesanyja szerepe mennyire kulcsfontosságú, s hogy azt nem csinálhatja akárki, csak a Valaki. ?
A szolnoki zöldmezős beruházásuk lassan a végére ér és Zsuzsika felel a belső design kialakításáért. Egy korábbi beruházásnál Bogi kapta ezt a nemes feladatot, aki becsülettel harcolt is azért, hogy modern design születhessen kevés pénzből. Úgy érzi azonban, hogy ebbe a feladatba beletört a bicskája, mert apukája több ötletét is megtorpedózta. Idén Bogi gyesen van, így Zsuzsika lett megbízva hasonló feladattal és – elméletben – teljes hatáskörrel. Néha azonban azzal kell szembesülnie, hogy a háttérből bizony erős a kontroll… A lányok ezt folyamatos harcként élik meg, ám apukájuk úgy véli, ez csak a javukra válik. Véleménye szerint a hazai csaták sokkal könnyebbek, mintha idegen környezetben kellene harcolniuk, s természetesnek veszi, hogy a lányoknak küzdeni kell azért, hogy őt meggyőzzék.
Elkerülhetetlen nézeteltérések
Bogi még gyesen van, de – férje és édesanyja véleményével ellentétben – kétéves korától szívesen vinné bölcsődébe kisfiát, bár tény, hogy a pici nagyon nehezen viseli anyukája távollétét. Mivel tervezik a következő babát is, még bizonytalan a visszatérése a családi cég operatív életébe.
Komoly konfliktusok szerencsére nincsenek, de nézeteltérések azért akadnak a családtagok között, akik személyiségüket tekintve nagyon különbözőek. Zoltán úgy érzi, neki nincsenek súrlódásai, a lányai viszont úgy élik meg, hogy bár teljeskörű megbízatásokat kapnak, apukájuk időnként mégis „bekavar” a háttérből. A lányok szerint ez a nagypapa öröksége, aki mind a mai napig bejár a céghez és időnként átszervezi a folyamatokat, főként, ha úgy gondolja, hogy ezzel költséget spórolhat a vállalatnak. Felesége négyszemközt vitatja meg Zolival, ha valamiben nem ért egyet. A jelenlegi vesszőparipájuk Bogi visszatérése a cégbe, melynek Zoltán már nagyon örülne, Zsuzsi viszont egyelőre nem tartja jó ötletnek, hiszen unokájuk még csak másfél éves. Úgy érzi, hogy férje nem igazán tudja beleélni magát az anyai szerepbe, mivel annak idején ebből nem vette ki a részét. Zoltán véleménye az, hogy a közvetlen családtaggal való problémák megoldása a legnehezebb, nincs rá biztos és pontos recept és minden család másként oldja fel a konfliktusokat.
Értékek a családban
A családban a gazdálkodó, tulajdonosi szemlélet és a pénzügyi gondolkodás egyértelműen a nagyszülőktől jön, s már az unokák is birtokosai ezeknek az értékeknek. Szintén nagyszülői örökség, hogy az összetartás és az egymás iránti tisztelet a legfontosabb számukra mind a családban, mind pedig a vállalkozásban.
Apa és lányai 2021. januárjától minden hónapban tartanak egy családi napot és bíznak abban, hogy ez a rendszeresen egymásra fordított idő segíteni fogja őket a nehéz döntések meghozatalában. Ezeken a családi kupaktanácsokon igyekeznek odafigyelni arra, hogy harag és sértődés ne keletkezzen, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a problémákról beszélgetni kell és megoldási javaslatokkal bárki előállhat. Fontos az őszinte vélemény, de a bántást kerülni kell. Cél a feladatmegoldás, az önmagukkal való szembenézés és a hibák kiküszöbölése. Az önkritikát azonban mindenkinek gyakorolni kell, csak így jöhet létre igazi együttműködés, melyre már most törekedni kell, hiszen a család növekedésével csak egyre nehezebb lesz konszenzusra jutni. Nem feltétlenül szükséges minden családtagnak a családi cégben dolgoznia, de a családot mindenképpen össze kell tartani. A családot valójában Zsuzsi betegsége kovácsolta össze a 2000-es években, amikor megtapasztalták, hogy az egészség az egyetlen, ami nem megvásárolható.
A Bíró Család különleges példa az egyesületben, hiszen már a 4. generáció is megszületett a családban. Zsuzsika szerint az első és a 3. generáció látásmódja között óriási a szakadék, amit nagyon nehéz áthidalni úgy, hogy a munkavállalók ebből ne érezzenek semmit. Szerencsére a lányok hosszútávon is a családi vállalkozásban képzelik el magukat és Zsuzsi párja is remélhetőleg csatlakozik majd a céghez. Bogi párja más szakmát űz, ő fogász dinasztia leszármazottjaként szülei hivatását viszi tovább.
Zoltán elsőszülött unokájára a legbüszkébb, papa és Berci között valóban nagy a szerelem. Előnynek tartja, hogy már a 3. generáció is csatlakozott a céghez méghozzá önszántából és nagyon büszke rá, hogy együtt a család. Sokat segített nekik az FBN-H, hogy lássák, érdemes tovább vinni a családi vállalkozást a kudarcokkal és nehézségekkel együtt is. Bár szerencsére a siker lényegesen több volt, mint a kudarc. A kudarcokat inkább feladatnak élték meg, amiből tanultak, s ha megoldották őket, akkor siránkozás helyett mentek tovább. Azt tapasztalták, hogy a kudarcok után mindig jönnek újabb és jobb lehetőségek, s egyetértenek a mondással: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!”
A rendszeres családi összejövetelek célja az is, hogy közösen alakítsanak ki egy csapásirányt, ami mentén mindenki haladhat, az unokák pedig maguk dönthetnek majd arról, hogy ebben a családi vállalkozásban vállalnak szerepet vagy a másik oldal hagyományait viszik tovább. Az egymással való havi beszélgetések abban is segítik őket, hogy a családi alkotmány alapelveit lefektessék, melyhez sok segítséget kapnak a folyamatban előrébb tartó egyesületi tagoktól. Zoltán szeretné a céget úgy életben tartani, hogy közben a családi béke, szeretet és összetartás se sérüljön, miközben elismeri, hogy a vállalkozásban is sokat kell nyelni, pont úgy, mint a házasságban. Vannak az alázatosabbak és vannak a vezéregyéniségek, nem mindenki egyforma a családban, a vezéregyéniségnek azonban teret kell adni.
Az igazi kihívás
A jelenlegi legnagyobb kihívás számukra nem a szolnoki zöldmezős beruházás, az csupán egy elvégzendő feladat. Sokkal nagyobb kihívást jelent az, hogy a következő 5-10 évben Zoltán hogyan tudja átalakítani a cégszerkezetet és átadni a stafétabotot akár a lányoknak, akár egy külső menedzsmentnek, hogy biztonságban tudjon tovább működni a cég. Az a vágya, hogy 10 éven belül hátra lépjen, de tudja, hogy ez lesz élete eddigi legnehezebb feladata. Felesége szerint még egyáltalán nem áll készen erre. Zoltán terve, hogy 5 év múlva már nem vesz részt az operatív irányításban, csak tanácsadással segíti a vállalatot. S hogy mi lesz a homokozó? Az még a jövő zenéje, de biztos benne, hogy találni fog magának elfoglaltságot, hiszen a Kentucky Fried Chicken tulajdonosa is 67 évesen kezdte kiépíteni a hálózatát…
S hogy mit hozott a covid?
Kezdetben ők is megijedtek, s a legrosszabb eshetőségre is felkészültek. Volt forgatókönyvük arra is, ha az összes megrendelés kiesik és hónapokra le kell állni. Szerencsére ennél sokkal jobban alakult a helyzet, növekedett a megrendelés állományuk és összességében eredményesebbek lettek, mint előző évben a megszorítások, létszámkiesések, betegségek és az időnkénti alapanyaghiány ellenére is. Idén sok változásra számítanak, de egyelőre várják, milyen irányba mozdul a piac. Tudják, hogy a talpon maradáshoz gyorsan kell reagálni, akár még résztevékenységet is kell majd váltaniuk. Jelenleg 3 telephelyen történik a lemezmegmunkálás és a 4. telephely is hamarosan elkészül, ezért a piacon meghatározó szerepet töltenek be. Ez komoly felelősség is egyben, nagyon kell figyelniük a kiaknázható lehetőségekre, hiszen erről a szintről már nagyot lehet zuhanni.
A pandémia hátrányait a kanizsai telephelyen nem az eredmények, hanem a munkavállalók tekintetében érezték meg. Bár az új vezetőség és az új szemlélet nem hozott visszaesést a vírushelyzet ellenére sem, a munkavállalók felé azonban nem tudtak nyitni, hiszen nem volt lehetőségük céges rendezvények szervezésére, mely könnyítette volna a velük való ismerkedést. Idén, ahogy lehetőségük adódik, szeretnék ezt pótolni.
A járványnak köszönhetően a szűk család viszont sokkal több időt tudott együtt tölteni és ennek előnyeit a kisunoka is élvezhette.
A kollégáknak sikerült alkalmazkodni a home office-hoz, Zsuzsi viszont sok időt tölt a cégnél, mert ő nem tud otthonról tevékenykedni, neki szüksége van a céges légkörre. Meggyőződése, hogy az irodában jobban tudják segíteni egymás munkáját a kollégák, mint otthonról.
2010-ben, amikor 20 évesek lettek, csarnokavatót tartottak. 2015-ben a 25 éves évfordulón újabb csarnokot avattak. 2020-ra tervezték a legújabb csarnok átadását és a 30. évfordulót, de az ünnepséget a járvány miatt 2021 őszére kellett halasztani.
Miközben beszélgettünk, Bercike kivette a Papa vitrinjéből azt a kis targoncát, amihez annak idején a lányok hozzá sem nyúlhattak és elkezdett játszani vele… A Papa pedig örömmel nyugtázta, hogy műszaki beállítódású lesz a kisunoka…
