Egy családi vállalkozást a legtöbb alapító egyfajta „legkisebb gyerekként” kezeli, főleg, ha jelentős vagyont halmoztak fel a cégben. A cégtulajdonosok kisebb része gondolkodik a vállalkozásnak egy felvásárló vagy a menedzsment részére történő értékesítésében, noha a tapasztalatok azt mutatják, hogy a generációváltási kísérleteknek jelentős kockázata van és sok esetben már ez első átvételkor is sikertelenül végződnek. Éppen ezért – akárcsak a cég értékesítésére – érdemes az átörökítésre is felkészülni és a vagyon biztonságát, folyamatos működtetését biztosító, személyre szabott struktúrát kidolgozni, ugyanis a szabályozatlan átadás egy társasági részesedés esetében jó eséllyel értékcsökkenést is fog okozni.
Felkészülés a társasági részesedés öröklésére
Természetesen az átörökítés melletti választás esetén a fő kérdés nem jogi, hanem üzleti jellegű: van-e családon belül valaki, aki átveszi az üzletet, így a menedzsment jogosítványok a családon belül maradnak-e. Ha az ügyvezetés kiszervezése tűnik optimálisabb megoldásnak, az egyben a vállalkozás átstrukturálását is igényli oly módon, hogy az később az üzletileg passzív tulajdonosok mellett is hatékonyan működjön, és a vezetői, munkavállalói részesedéssel megfelelően motiválja a menedzsmentet is.
Lent bemutatjuk azon tipikus nehézségeket, amelyekkel az örökösök szembesülnek, amennyiben ez a felkészülés elmarad az alapító halálát megelőzően, még akkor is, ha egyébként öröklésre alkalmas és hajlandó utódok rendelkezésre is állnak. Érdemes a cégtulajdonosoknak mindezt figyelembe véve előre megtervezni a céges öröklés menetét és felmérni a lehetséges öröklési illeték-, és adóhatásokat, illetve olyan struktúrát kialakítani, amely egy váratlan esemény esetén is biztosítja a cég értékének megtartását és zavartalan jövőbeni működését.
A cég képviseletének folytonossága
Még a jelentős eredményt generáló cégek esetében is sokszor oly módon kívánja magánál tartani a kontrollt az alapító, hogy a cég képviseletére kizárólag ő jogosult, mint egyetlen vezető tisztségviselő. Amennyiben egy ilyen társaságnál elhalálozik az alapító, úgy a cég lényegében megbénul, hiszen nincs ügyvezetője, aki nyilatkozatot tehet, a bankszámla felett rendelkezhet, az adókat átutalhatja, szerződést írhat alá, ráadásul a hagyaték átadásáig – ami több hónapot, vitás esetekben akár éveket is igényelhet – a majdani, esetlegesen kiskorú örökösök személye sem biztos, így a leendő legfőbb szerv (taggyűlés, közgyűlés) sem tud új vezetőt kinevezni, vagy érdemi döntéseket hozni, beszámolót elfogadni.
Ezért a legkézenfekvőbb megoldás az, ha még az alapító életében egy vagy több másik személy, vagy egy testület (pl. igazgatóság) kerül vezető tisztségviselőként kijelölésre. Ebben az esetben felmerülhet igényként az alapító részéről, hogy ezen személyek jogkörei korlátozottak legyenek. Lehetséges a létesítő okiratban bizonyos ügykörök vagy értékhatár tekintetében a legfőbb szerv számára döntési jogot biztosítani (pl. az ügyvezető nem írhat alá százmillió forintot meghaladó kötelezettségvállalást eredményező szerződést a legfőbb szerv jóváhagyása nélkül). Ilyen rendelkezés megsértése nem feltétlenül teszi a megtámadhatóvá – így a korlátozás harmadik, jóhiszemű személlyel szemben hatálytalan – ugyanakkor mégis hatékony eszköz, hiszen a rendelkezést sértő ügyvezető a társaság irányába felelős lesz a korlátozás megszegéséből eredő károkért.
Ha az örökösök a cégértékesítés mellett döntenének a független, transzparens, de megfelelő kontroll alatt álló menedzsment értéknövelő tényező, ha nem egyenesen alapfeltétele az akvizíciónak.
Végrendeleti végrehajtó
Amennyiben az egyedüli vezető az elhunyt tulajdonos volt, úgy a jogszabályok is megnyitnak bizonyos lehetőségeket a helyzet kezelésére: a hagyatéki eljárásban indokolt kérelemre a jegyző, illetve közjegyző ügygondnokot rendelhet ki, aki gyakorolhatja a legfőbb szervben az örökhagyót illető szavazati jogot, vagy az örökösök közötti vita hiányában részhagyaték-átadás kérhető a cégre vonatkozóan. Ezek sem biztosítanak ugyanakkor azonnali átmenetet vagy teljes eljárási szabadságot, márpedig a működőképesség megőrzése elsődleges fontosságú.
A fentiek okán érdemes megfontolni úgynevezett végrendeleti végrehajtó kijelölését, aki az örökös elvárásainak megfelelően gyakorolhatja a cégben a tagi jogokat, így nevezhet ki például új vezető tisztségviselőt. Természetesen a társasági döntéseken túl egyéb jogkörökkel is felruházhatja az alapító a végrendeleti végrehajtót, vagy végrehajtókat. Ilyen végrendeleti végrehajtó kijelölésére akkor van lehetőség, ha a hagyatéki vagyonra vonatkozó, vagyoni természetű rendelkezést is tesz az örökhagyó. Végrendelet készítése esetén pedig már érdemes lehet a tágabb vagyont is bevonni a tervezésbe, és nem csak a társasági részesedésekről rendelkezni. Nyilvánvalóan ehhez szükséges a teljes hagyaték előzetes felmérése, és azon személyek és részesedésük meghatározása, akik részére az alapító juttatást kíván biztosítani, amely során javasolt szakértővel konzultálni, mind a vagyon értékének megállapítása, mind a törvényes öröklés kötelező előírásainak figyelembe vétele okán.
A részesedés örökölhetősége
Társasági formától függően eltérő szabályok vonatkoznak a részesedések öröklésére, így alapesetben máshogy örökölhető egy korlátolt felelősségű társaság üzletrésze és egy részvénytársaság részvénye. Több sikeres családi vállalkozás az élete során átalakul részvénytársasági formába, amely vagyonegyesítő jellege miatt kevesebb nehézséget okoz az öröklésben. Mivel azonban számos, jelentős bevétellel bíró cég megmarad a kft. formánál még az alapító idős korában is, így a kft. üzletrészének örökölhetőségével kapcsolatos tipikus problémák közül érdemes kiemelni néhányat.
Fontos kérdés, hogy a létesítő okirat hogyan rendezi az öröklés kérdését. A társasági szerződés ugyanis feljogosíthat az abban meghatározott feltételek szerint különböző személyeket arra, hogy az üzletrész magukhoz váltásáról döntsenek, feltéve, hogy az üzletrész forgalmi értékét az örökösnek kifizetik meghatározott határidőn belül. Így könnyen lehet, hogy a túlélő alapító-társ nem is fogja jóváhagyni az örökös taggá válását, hanem maga szerzi meg az egész céget. Ebben az esetben is fontos azonban, hogy az érték megállapítása hogyan történik, amelynek elveit érdemes szakértő bevonásával részeletesen megállapítani akár már a társasági szerződésben.
Lényeges megemlíteni, hogy az örökölt üzletrészhez kapcsolódóan nem csak jogok, hanem kötelezettségek is átszállnak, így pl. az esetlegesen még nem teljesített vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség, vagy a pótbefizetési, mellékszolgáltatási kötelezettség az örököst, mint új tagot is terhelni fogja.
Több örökös öröklése esetén pedig szintén lényeges kiemelni, hogy közös tulajdon jön létre. A közös tulajdon alapján az örökösök a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni, míg a közös képviselőt maguk közül választják meg. A közös tulajdon az üzletrész felosztásával szüntethető meg (feltéve, hogy a törzsbetét minimális mértékére vonatkozó bírói gyakorlatnak megfelelnek a felosztott üzletrészek is), ugyanakkor ahhoz a taggyűlés jóváhagyó határozata is szükséges.
A Ptk. alapértelmezés szerint kizárja az özvegyi (haszonélvezeti) jogot az üzletrészek tekintetében, azonban akár osztályos egyezség, akár végintézkedés, öröklési szerződés eredményeként az mégis létrejöhet. Ebben az esetben pedig komoly jogértelmezési problémákat vet fel, hogy a tagi jogokat ki és hogyan gyakorolhatja.
Komplex megoldások: bizalmi vagyonkezelés és vagyonkezelő alapítvány
Jelentősebb cégvagyon esetén költségesebb, de rendkívül hatékony és személyre szabható megoldás a generációs vagyontranszfer megfelelő mederben tartására és az alapító halála utáni idők – legfeljebb 50 év – befolyásolására (vagy akár az alapító cselekvőképtelenségének kezelésére) a bizalmi vagyonkezelés, ami akár szerződéssel, de akár végrendelettel is megvalósítható.
A bizalmi vagyonkezeléssel a vagyonrendelő alapító átadja egy vagyonkezelő részére a részesedés tulajdonjogát, aki azt az alapító előírásai szerint köteles kezelni saját nevében, de a kedvezményezettek javára. Fontos megjegyezni, hogy maga az alapító is lehet a vagyonkezelő, aki a saját halála esetére meghatározhatja, hogy ki kerüljön – hagyatéki eljárás nélkül – vagyonkezelőként kijelölésre.
Bizalmi vagyonkezeléssel a vagyonkezelő a vagyonrendelő halála esetén is folytathatja például egy cég működtetését, tudatosan és tervezhetően felkészítheti a céget az értékesítésre is. A szerződésben meghatározott feltételekkel biztosítható, hogy a vagyonkezelés kedvezményezettjei a vagyon elherdálásának veszélye nélkül (vagy a közöttük felmerülő viták negatív hatása nélkül), előre meghatározott szabályok szerint élvezzék annak hozadékát, így akár az is meghatározható, hogy a vagyon bizonyos feltételek bekövetkezése esetén szálljon csak át a kedvezményezettekre, azaz a tényleges öröklésre csak az örökhagyó halálát évekkel követően, de meghatározott rendben kerüljön sor. Így például megvalósítható az, hogy a leszármazók a számukra kitűzött, az örökhagyó által fontosnak ítélt cél – például egyetemi diploma megszerzése, munkatapasztalat megszerzése, stb. – elérése esetén kerüljenek tulajdonosi pozícióba, addig a vagyonkezelő biztosítja számukra például a tanulmányok finanszírozását.
A vagyonkezelőt ráadásul a vagyonrendelő számára fenntartott jogosultságok gyakorlásával, így különösen a vagyonkezelő lecserélésével, illetve esetlegesen protektor (vagyonfelügyelő) kijelölésével hatékonyan rá lehet szorítani a szerződés szerinti vagyonkezelésre.
A bizalmi vagyonkezelési konstrukció kidolgozásakor fontos figyelembe venni a kógens öröklési szabályokat, így különösen az ún. kötelesrész (az örökhagyó legközelebbi rokonait mindenképpen megillető minimum örökrész) és a házassági vagyonközösség szabályait is. Mindent egybevetve, az angolszász országokban már évszázadok óta jól működő „trustok” magyarországi elterjedéséhez minden adott, ugyanis a bizalmi vagyonkezelés jogintézménye számos kérdés, így az exit (cégértékesítés) előkészítésére, öröklésre felkészülésre, vagyonrendelővel szembeni összeférhetetlenség vagy kockázatok kezelésére, házastársi vagyonközösség és házassági közös vagyon öröklésének egyidejű szabályozására is alkalmas.
Hasonlóan vagyonkezelést biztosít, ugyanakkor a bizalmi vagyonkezelési szerződésnél még komplexebb lehetőséget ad a vagyonkezelő alapítvány, amely az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt feladatok megvalósítása, valamint a kedvezményezetek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható. Vagyonkezelő alapítvány esetén az abba rendelt vagyon tőkeminimuma is jogszabály által szabályozott, annak mértéke legalább 600 millió forint.
A vagyonkezelő alapítványt akár közérdekű célra is létre lehet hozni, ilyennek minősül a nevelési-oktatási, felsőoktatási, kutatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése.
A vagyonkezelő alapítvány többszintű szervezettel rendelkezik: annak irányítását kuratórium látja el és a vagyonkezelés ellenőrzésére felügyelő bizottság, vagyonellenőr kijelölése is szükséges, valamint kötelező könyvvizsgálót is választani.
Mind a törzsvagyon minimum értékéből, mind a szervezeti felépítésből látható, hogy ez a megoldás a bizalmi vagyonkezelésnél is összetettebb lehetőségeket rejt, és különösen alkalmas lehet olyan esetekben, ahol az örökhagyó vagyonának mértéke lehetővé teszi, hogy jelentős közérdekű célt is szervezett keretek között szolgáljon.
Szűcs Bálint, irodavezető ügyvéd
RSM Legal | Szűcs & Partnerei Ügyvédi Iroda
