2018 jó éve volt a világnak, az országok gazdasága növekedett. Csak néhány ország gazdasága stagnált vagy gyengült, köztük Argentína, Venezuela, pár afrikai és pár arab ország. A közép-kelet-európai régióban is növekedések voltak megfigyelhetők. Év vége felé azonban már jelentkeztek problémák főleg a nyugat-európai piacokon. A világ globális növekedése még így is 3% körül alakult, ugyanakkor fontos, hogy az elmúlt években és így tavaly is a növekedési dinamikát már nagyobb részben a feltörekvő gazdaságok – ezen belüli is elsősorban Távol-Kelet – határozta meg, nem pedig Nyugat-Európa, illetve más fejlett gazdaságok.
Elkezdett lassulni a világkereskedelem, az exportpiacok pedig elkezdtek szűkülni (USA, UK, Kína, Euro zóna). Várhatóan ebből Magyarország sem fog jól kijönni, hiszen nagy mértékben függünk az exporttól.
Kína is markánsan lassul, 5,5 % lehet 2020-ban a hivatalos növekedés, de a tényleges helyzet ennél rosszabb is lehet. Az Euro zóna is lelassult 1%-os növekedési tempóra, az USA növekedése pedig 2%-ra mérséklődött. De recesszióról szó sincs! Egyszerűen csak lassulnak a gazdaságok, de egyelőre csak a hosszútávon fenntartható növekedési szintjeik környékére. Problémáról akkor beszélhetünk, ha ez a lassulás tovább folytatódik. Ugyanakkor az elmúlt években Európa kezd lemaradni innováció tekintetében Kínától és Amerikától is.
Az európai feldolgozóipari bizalmi szint romlik. Kérdés az, hogy ez tovább fog-e gyűrűzni más területekre is. Amerikában is romlik, de ott a szolgáltatóipar is romlik vele, az EU-ban egyelőre a szolgáltatóipar még erős. Kérdés, hogy ez meddig marad így, illetve a későbbiekben a negatív feldolgozóipar mennyire fogja magával húzni a szolgáltató szektort Európában is? A jelenlegi bizakodó álláspont az, hogy a szolgáltatóipar ki fogja húzni a válságból a feldolgozóipart.
GDP: Németországban átmeneti recesszióról beszélhetünk, a GDP-je mínuszba ment át. A spanyol gazdaság nagyon jól teljesít. A korábbi építőipari válság nagyon megviselte őket, mára azonban már kilábaltak belőle és tartós a növekedés. Olaszország sok problémával küzd, náluk gazdasági visszaesés, stagnálás figyelhető meg. A németeknél az autóipar és a vegyipar gyengélkedik.
A német ipar nagymértékben együtt mozog a világkereskedelemmel. Fontos lenne, hogy ne romoljon tovább a kereskedelmi háború. Trump stílusa a rombolás utáni újjá építkezés, s ráadásul a megállapodásokat is bármikor felrúgja. Nem tudott érdemi megállapodásokat kötni, az ígéreteket sem tartotta be. Irán, EU és Észak-Korea felé vámokat vetett ki. Ha Kínával meg tud majd egyezni, az kedvezhet a világkereskedelemnek.
Az autóeladások sokáig növekedtek, de mára már gondokkal küzd az autóipar. Egyrészt az autóértékesítések elérték a válság előtti szinteket az EU-ban, másrészt szigorú szabályoknak kell megfelelniük. A magyar autógyártás viszont jól teljesít, sok új termelő beruházás érkezett az elmúlt időszakban.
UK gazdasága lassul, de nem omlott össze. A britek nem számoltak ekkora széthúzással, a belső hatalmi harcok fontosabbá váltak a gazdaságnál. A kilépési időszak meghosszabbodott, a bizonytalanság miatt a beruházások elhalasztódnak, ez lassulást okoz. Az európai lábak kiépítése viszont elindult a cégek részéről. A megállapodás elmaradása további 3%-os visszaesést jelentene nekik. A britek arra számítanak, hogy az új kormány (előrehozott választásokkal) majd kihátrál a megállapodásból és EU tagok maradhatnak.
Amerikában a beruházások mínuszba mentek a második negyedévben. Ez egyszeri vagy tartós állapot vajon? A belső fogyasztás és a belső piac nagyon erős, magas a foglalkoztatás, a bérek pedig növekednek. Jó alap ez a fogyasztás bővüléséhez. Az amerikai piacon nem kell félni a recessziótól.
Az ázsiai export és import piacok mutatói több országban is mínuszban vannak, ez azt sejteti, hogy Kína gazdasága gyengébb lehet a hivatalos számoknál, hiszen ezen ország kereskedelmük jelentős részét Kínával bonyolítják. Ugyanakkor Vietnám óriási lendületet vett, mivel rengeteg termelés Kínából oda áramlik át az USA-Kína kereskedelmi háború okozta bizonytalanság miatt.
A jegybankok úgy gondolják, hogy a lassuló gazdaságok az inflációt is lelassítják. Az ipari fémek, a mezőgazdasági termékek és az olaj árai is lefelé indultak el. Akár olajtúlkínálat is kialakulhat a következő időszakban, bár ez nagyban függ a geopolitikai feszültségektől illetve az OPEC döntéseitől.
A FED az alapkamat mértékét 2%-ra csökkentette. Ez magasabb, mint a 10 éves állampapírok kamata! Ilyen esetben fél éven belül beüthet a recesszió. Az euró zónában -0.5% a betéti kamat és több országban a 10 éves állampapírok hozamai is mínuszban tartózkodnak. Véleményünk szerint túlértékelt a kötvénypiac, sok pénz áramlik ide.
Az elmúlt 10 éves időtávot vizsgálva nem a magyar gazdaság az élenjáró a régióban (bár az utolsó két évben Magyarország a jobbak között volt). Sajnos sereghajtók vagyunk, a lengyel, a szlovák, a cseh és a bolgár gazdaság is jobban fejlődött, mint mi. De az EU zóna fölött vagyunk még így is. Felfelé indultak a bérek, nagyobb a vásárlóerő, de még olcsó a régió, ezért a termelő és szolgáltató cégek is szívesen teszik át ide a központjaikat, így a növekedés még fenntartható, a német gazdaság csökkenését tudjuk ellensúlyozni.
2020-ra várhatóan 3-3,5%-ra fog lelassulni a magyar gazdaság növekedése. A csehek mozognak leginkább együtt a németekkel. Az az általánosan elfogadott vélemény, hogy a nyugat-európai gazdaság nem fog összeomlani.
A monetáris politikára a laza kondíciók jellemzőek, kivéve a cseheknél, akik a bőség időszakában szigorítottak. Magyarországon valószínűleg marad még ez a kamatszint 1-1,5 évig. A hosszútávú fenntarthatósághoz a munkaerőhiány megszüntetésére, a képzés és az egészségügy átalakítására, folyamatos termelő és hatékonyság javító beruházásokra lenne szükség itthon. Demográfiai mutatóink nagyon rosszak. A gyors növekedési motorok pl. az építőipar pedig kezdenek kifulladni.
A gyengébb árfolyam segíti az exportpiacokat. Sajnos nálunk az export/import hányad nagyon magas (50%,) ezért az árfolyam gyengítésével csak részben nyerünk! Gazdaságpolitikánk mégis a gyengülő árfolyamra épül, mert nincsenek meg a mögöttes intézményi és képzési átalakítások, melyek az ország termelékenységét tudnák a költségek növekedése ütemében növelni. Ezeket úgy tudjuk kompenzálni, hogy időre-időre leértékeljük az árfolyamunkat, ezzel pótolva a termelés többletköltségeit. Fő veszélye, hogy a növekedést nem tudunk stabilizálódni és áteshetünk egy negatív spirálba, ahol az ország versenyképessége romlik, lassul a gazdasági növekedés, a konvergencia akár teljesen leáll, az ugyanakkor az árfolyam folyamatosan leértékelődik, amely a fogyasztói árakat nagymértékben növeli és így az életszínvonal akár romlásnak is indul. A nagy árfolyammozgás senkinek sem jó. Az inflációs ráta az abszolút értéket nem tudja megragadni, de a tendenciák jól mérhetők vele.
