Hazánkban tömegesen a rendszerváltás után nyílt lehetőség saját vállalkozás alapítására. E vállalkozások serege most ér a generációváltás szakaszába, a folyamat tehát a magyar gazdaság számára rendkívül fontos.

Forrás: piacesprofit.hu 2019.03.12.

A generációváltással kapcsolatban nincs sok hazai tapasztalat, azonban egyes nemzetközi kutatások szerint a vállalkozások 80 százaléka ezt a változást nem éli túl. Ez nem csak a vállalkozások számára hatalmas kockázat, de a magyar gazdaság számára is vészjósló arány.

 

Miért ilyen gyászos ez a mutató?
 

Ennek számos összetevője lehet. Az egyik az, hogy a generációváltás sokak fejében csupán egy technikai folyamat. Az érintettek sok esetben csak a családi vállalkozás átadásának technikai teendőire fókuszálnak, azaz a vagyon szétosztására, az átadással kapcsolatos jogi kérdések tisztázására, a szervezeten belüli és kívüli kapcsolatok folytonosságának megőrzésére, a családi alkotmány megírására.

 

Nem ezek a legfontosabbak?
 

Természetesen ezek tisztázása nélkülözhetetlen a siker szempontjából, azonban egy másik, legalább ennyire fontos tényező jelentőségét rengetegen alábecsülik: a folyamat szereplőinek érzelmeit. Az alapító(k) és az utód(ok) személyét. Akik bár tudják, legalábbis sejtik, hogy az imént említett technikai dolgokat fontos végrehajtani, de érzelmileg nem tudnak mellette elköteleződni. Az elmúlt tizenkét évben együttműködéseink során azt tapasztaltuk, hogy a technikai és érzelmi oldalnak egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy a stafétabot átadása valóban sikeres legyen.

 

Mi az, ami érzelmileg megnehezíti ezt a folyamatot?
 

Az egyik nehézséget az alapítók jövőképe, illetve annak hiánya okozza. A legtöbb vállalkozás nem tudatosan épült, az alapító nem gondolta végig, hogy ki van kiért. A cég érte, vagy inkább ő a cégéért? Az pedig csak nőtt, egyre többet kért az alapító idejéből, aki pedig hamar elfelejtette, miért is csinálja mindezt. Létrehozott magának egy élethosszig tartó alkalmazotti állást, amiből nincs kiszállás. Jellemzően nincs saját hobbija, munkán kívül elfoglaltsága. Így amikor eljön az idő, hogy a napi tíz-tizenkét óra munka helyett mást csináljon, akkor nincs alternatíva. Nincsenek álmok, tervek. Eluralkodik az alapítón a haszontalanság érzése, ezért a cégből való kilépés gondolatától is kirázza a hideg. A másik érzelmileg megterhelő téma, ha az utód nem alkalmas a cég vezetésére. Az apa vívódik: „Hogyan mondjam el neki? Milyen apa vagyok én, hogy a saját gyerekemet kitúrom a cégből? Még lehetőséget sem adok neki? Inkább nem mondom el, hisz neki csináltam.”

 

És mi zajlik az utódok fejében?
 

Ahogy nőnek, egyre inkább erősödik bennük a kérdés, hogy mikor, hogyan történik már meg a generációváltás: „Megkapom a tulajdonrészt? Vagy meg kell vennem? Ha igen, miből? Vagy majd örökölni fogom? Addig is hogyan viselkedjem a cégben tulajdonosként, amit elvárnak tőlem a szüleim úgy, hogy valójában még ők a tulajdonosok, és a cégnél mindenki így kezeli őket? Ahhoz, hogy az én nevem szerepeljen a papírokon, arra kell várnom, hogy ők meghaljanak? Ezt nem kívánom!” A másik véglet, amikor a gyerekek megfogadták, ha felnőnek, apa cégének a közelébe se mennek. Szeretnék látni a saját gyerekeiket felnőni, számukra az én-idő, a hobbi már nem luxus, hanem természetes igény. Vagy esetleg kipróbálnák magukat más területeken is, mert más a saját jövőképük. Ilyenkor az utódokban folyamatos lelkiismeretfurdalás dolgozik: „Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy nem akarom életük művét továbbvinni, hiszen nekem csinálták?”

 

Mi tehát a megoldás?
 

Az elmúlt évtizedben számtalan esetben olyan tanácsadó cég után kerültünk megbízóinkhoz, akik mindig csak az egyik oldalt – a technikait vagy az érzelmit – képviselték. Azt tapasztaljuk, hogy a siker érdekében szakértő kezekben kell legyen a szervezetfejlesztési, jogi, pénzügyi rész, továbbá a családtagokhoz jól illeszkedő segítőre is szükség van ahhoz, hogy az érzelmekkel is szembe tudjanak nézni. Még egy útravaló! A klasszikus utódlásnak jó néhány remekül működő, ám kevésbé ismert alternatívája van, amelyek mérlegeléséhez érdemes tapasztalt sorstársat vagy szakértőt is meghallgatni.

A fórumról

Friss hírek

A Polaris Kupa első nyertese az FBN-H!

A Párizs melletti Fontainableau-ben tartotta az FBN-I múlt héten az ügyvezető titkárok szokásos éves találkozóját. 30 ország egyesületéből közel 50-en vettek részt az eseményen, s mindenki nagy meglepetésére az FBN-H elhozta az elsőként átadott Polaris Kupát!

   
Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Január 30., Szerda

Családi történetek: „Az izsáki homoktól a nemzetközi cégbirodalomig”

Tommal már tervezzük egy ideje, hogy útnak indulunk és végig látogatjuk egyesületi tagcsaládjainkat. Családlátogatásaink elsődleges célja, hogy jobban megismerjünk Titeket és lássuk, miben tudná Egyesületünk még jobban támogatni Családotokat. Másodlagos célunk pedig, hogy a többi taggal is jobban megismertessünk Benneteket tanulságos történeteitek megosztásával.

Első célállomásunk Jakabszállás volt, ahol nagy örömünkre hat családtag fogadott bennünket a H. Szabó Családból. Bár mindenki nagyon fáradt volt az esti órákban, mégis a humor és a nevetés végig kísérte egész beszélgetésünket.

 

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Január 11., Péntek

Beszámoló a 14. K&H Klubról (2018. november 28.)

Ékes Ákos (az Üzletfejlesztés vezetője) a november 28.-ai K&H Családi Vállalatok Klubján bevezetőjében beszélt a múlt héten átadott K&H Díjról és a nyertes pályázókról. Kiemelte, hogy idén a legtöbb pályázat a társadalmi felelősségvállalás kategóriában érkezett és a díjat jövőre is meghirdetik majd. A részletekért kattints ide

Örömmel vezette be a nap izgalmas és sokakat érintő témáját, melynek előzménye 4 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A K&H klubok indítását megelőzően ugyanis Ákos ellátogatott 10 családi céghez, akiket többek között a cégeladásról is faggatott és 10-ből 10-en azt válaszolták, szívesen eladnák a cégüket, ha a vevő számukra megfelelő árat kínálna.

Egyesületünket 9 család képviselte az eseményen. Képek itt.

 

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2018. December 17., Hétfő