Tommal már tervezzük egy ideje, hogy útnak indulunk és végig látogatjuk egyesületi tagcsaládjainkat. Családlátogatásaink elsődleges célja, hogy jobban megismerjünk Titeket és lássuk, miben tudná Egyesületünk még jobban támogatni Családotokat. Másodlagos célunk pedig, hogy a többi taggal is jobban megismertessünk Benneteket tanulságos történeteitek megosztásával.

Első célállomásunk Jakabszállás volt, ahol nagy örömünkre hat családtag fogadott bennünket a H. Szabó Családból. Bár mindenki nagyon fáradt volt az esti órákban, mégis a humor és a nevetés végig kísérte egész beszélgetésünket.

 

Garázscégből cégbirodalom

H. Szabó Sándor első vállalkozását barátjával közösen alapította 1982-ben Autoflex néven. Egy magántervezői irodát hoztak létre utánfutók tervezésére. A vállalkozói vénát nagyszüleitől örökölte, az anyai nagyapa ugyanis fuvaros volt, aki később malmot vásárolt, az apai nagypapa pedig a Messerschmith repülőgépgyárat igazgatta.

Tipikus garázscégként kezdetben vonóhorgot, sportkormányt, utánfutót és napfénytetőt gyártottak. A folyamatos felfelé építkezés volt rájuk jellemző. 89-ben Oroszországban is céget alapítottak, 1994-ben pedig tulajdonrészük 50%-át értékesítették egy szakmai befektetőnek, a német Knott vállalatnak. Így a cég Autoflex-Knott Kft. néven egy nemzetközi cégcsoport részévé vált.

Megdöbbentő számadat, hogy ma egy év alatt 17.000 féle tengelyt gyártanak különböző fékekkel, azaz naponta több, mint 40 fajtát! Cégcsoportjuk jelenleg 17 leányvállalattal – köztük magyarországi, szerbiai, szlovákiai és romániai üzemekkel – rendelkezik, melyek együttes éves árbevétele eléri a 160 millió eurót. A magyar piacra alig gyártanak, szinte minden külföldre megy. Kereskedelmi képviseleteken keresztül gyakorlatilag a világ minden táján jelen vannak: Ausztráliában, Új-Zélandon, Oroszországban, Skandináviában, Spanyolországban, Amerikában, de még Dél-Afrikában is. Termelőegységeik mellett a cégcsoport saját tulajdonú beszállítói láncot is kialakított, így például leányvállalataiktól vásárolják a gumi-, műanyag- és acélalkatrészek jelentős részét. A rendszert úgy tudják jól működtetni, hogy az ügyvezetők minden cégben néhány százalékos tulajdonrészt kaptak.

A láncolatból egy kissé kilóg legújabb szerzeményük, a jakabszállási Aero Hotel, Étterem, Sport repülőtér és Rendezvényközpont, melyet Sándor középső lánya, Krisztina vezet vőlegényével, Dáviddal együtt. A családdal is itt találkoztunk és beszélgettünk egy csodás vacsora mellett. Mint megtudtuk, véletlenül jött a komplexum megvásárlásának lehetősége, hiszen Sándorék itt laknak a közelben, a repülés pedig a hobbyja. A reptérnek köszönhetően a tárgyalásokra is saját (7 személyes) gépével jár, így pl. Barcelona egy nap alatt könnyedén megjárható. Hotelekben sem kell megszállnia és a vacsorát az unalmas üzleti partnerek helyett már a családjával költheti el a családfő. 

Egy modern család

Krisztina eredetileg szociológusként végzett, majd a cég érdekében jogásznak tanult, de túl száraznak bizonyult számára a jogi pálya. Vendéglátós múltjuk ugyan nincs, de a komplexum vezetését – amit nem kényszer hatására, hanem saját döntésből másfél éve vettek át - nagyon élvezi. Egyfajta önmegvalósításként éli meg és szereti az alkalmazottait. Párjával nagyon jól működnek együtt, testvérével pedig nem kell konfrontálódnia, mert külön cégben dolgoznak. Örömöt jelentett számukra, hogy a recepciótól a konyhán és a housekeeping-en át a felszolgálásig minden munkakört kipróbálhattak, így tisztában vannak vele, mit várhatnak el az alkalmazottaktól, akiknek most is szívesen besegítenek, ha szorul a hurok. Külön cégként működnek, de a többi leányvállalathoz hasonlóan ők is napi, heti és havi szinten riportolnak édesapjuknak.  

Sándor elsőszülött lánya, Zita, amióta az eszét tudja, mindig is édesapjával szeretett volna dolgozni, ezért végig járta azt a tanulóutat, amit kijelöltek neki. 11 évesen egy évet Németországban tanult, majd elvégzett egy kéttannyelvű gimnáziumot. Érettségi után megdöbbent édesapja kérésén, miszerint a Moszkvai Egyetemen kell tovább tanulnia, de megtette a cég érdekében és ott végzett közgazdászként. Később az USÁ-ban is folytatott tanulmányokat, így három nyelvet sajátított el magas szinten. Ez nagy adu ász számukra a tárgyalások során, hiszen az üzletek a partnerek saját nyelvén köttetnek. A német nyelvtudás nagy segítség a német társtulajdonossal való kommunikációban is, aki a nehéz helyzetekben mindig németre vált.  

Az egyetlen fiúgyermek, Sándor – aki a legfiatalabb a gyermekek közül - követi édesapja nyomdokait, jelenleg a Bécsi Egyetem mérnök szakos hallgatója. Hihetetlen ötletei vannak, legutóbb egy gyorsulási versenyt szervezett a saját repterükön 1000 résztvevővel. 

A lányok közül a legkisebb, Delfin, az Állatorvosi egyetemre jár.

Sándor egyébként Izsákon született. Műszaki beállítottságú édesapja korán meghalt (26 évesen) egy szívizomgyulladás következtében. Szakács édesanyja ezt követően új férjével nevelte őt és lánytestvérét nagyon szerény körülmények között. Középiskolai osztályfőnöke beszélte rá egy állami ösztöndíj megpályázására. 300 jelentkező közül rá esett a választás, így az érettségit követően a moszkvai egyetemre mehetett tovább tanulni. Fiatal diplomás gépészmérnökként először a Mezőgépnél helyezkedett el, másodállásban pedig matek-fizika egyetemi felvételre készített fel gyerekeket. Majd egy középiskolába ment tanítani, hogy délutánjai felszabaduljanak, így Kresz-t és gyakorlati vezetést is oktathatott.

Partnerével, Anitával éjjel-nappal együtt dolgoznak, egymást gyakran próbára téve. Anita 20 évig élt az Egyesület Államokban, ahol kezdetben belsőépítésznek tanult, majd Sándor csábította át az Autoflex-hez. A cég megalapítása után 1 évvel lett a cégük igazgatója, 7 éve haza költözött. Mindenben kikéri Sándor véleményét, a fontosabb dolgokban egyedül nem hoz döntéseket. Időnként 2 hétre vagy 1-1 hónapra kiutazik, hogy végig látogassák a vevőiket.

Egy dinamikusan fejlődő piac

Az amerikai piacra a Thule-nak köszönhetően sikerült betörniük, akinek 100%-os beszállítói voltak. A Thule amerikai üzletága pár év után tönkrement, az ő termékeik meg kint ragadtak. Végül sikerült eladniuk a raktárkészletet, aki pedig felvásárolta, újabb és újabb rendelésekkel bombázta őket. A forgalom olyannyira felfutott, hogy végül saját telephelyet vásároltak, ahol raktáráruházat és irodát építettek a visszaforgatott bevételekből. A tavalyi forgalom az amerikai piacon 8 millió USD volt, az ideit 14 millióra saccolják, a jövő évit pedig már 20 millióra tervezik. A családnak sem jött rosszul az amerikai business, hiszen ennek köszönhetően mindegyik családtag dolgozhatott ott. Zita sajnos a túlképzettsége miatt nem kapta meg a zöld kártyát, a tanulmányi vízumot viszont 5 évre megadták neki.     

Utódlási tervek

Sándor szeretne hamarosan nyugdíjba vonulni, ami számára a napi operációból való teljes kivonulást jelenti. Érzi, hogy lassan félre kell húzódnia és teret kell adnia a gyermekeinek. 3-4 éven belül szeretné ezt megvalósítani, ami megfelelne a nemzetközi hüvelykujj szabálynak is, miszerint, 65 éves korig át kell adni az utódoknak a cégvezetést, ellenkező esetben sosem fog megtörténni. A farmjára szeretne visszavonulni, s ott birkákkal foglalkozni, meg borászkodni és természetesen fennmaradó szabadidejében repülni.

S hogy valóban rá tudná-e bízni másra az irányítást? Úgy gondolja, hogy másokra igen. A felelősségi köröket részben már átadta, hiszen Zita a kereskedelmi igazgató, férje, Tamás a termelési vezető, Anita az amerikai cégük igazgatója, Kriszti és párja pedig a jakabszállási szállodát vezetik. Természetesen a fontosabb döntések meghozatala előtt édesapjukkal mindig konzultálnak, de a döntésben szabad kezet kapnak. Remélhetőleg fia is hazajön a céghez az egyetem elvégzése után.

Stratégiai kérdésekben természetesen a későbbiekben is fenn szeretné tartani magának a döntési jogkört, illetve cégeladások tekintetében a vétójogot. Hosszú távon persze fel kell majd építeni egy menedzsmentet, de az már a gyerekekre vár. A jelen legnagyobb kihívása, hogy ügyvezető társa, akivel 30 éve dolgozik együtt, s akire testvérként tekint, betegsége miatt egy ideje már kiesett a napi vérkeringésből.

A tulajdon tekintetében egyelőre nem történt semmilyen átadás, illetve konkrét tervek sincsenek még e területen. Szeretné, ha gyermekei mindig egy csapatként működnének. Szerinte a problémák majd a 3. generációban fognak felszínre törni, ezért valamilyen szabályrendszert le kell fektetniük, ami az osztalékfizetésre is kiterjed majd. Zita nyomására lassan el kell kezdeniük gondolkodni és beszélgetni a családi alkotmányról, ami nem lesz rövid folyamat.

Jelenleg a cégeik holding rendszerben működnek. A családtagok egyforma fizetésben részesülnek, mindenkinek jár cégautó és céges telefon, a gyorsan elfogyó céges Internet viszont a családi élcelődések egyik fő forrása…    

Feszültségoldás gesztenyével

Sándor nagyon szeret együtt lenni a gyermekeivel, s bár erre sajnos nem jut elég idő, azért nyaranta két hétet együtt töltenek az Adrián. Persze ez az együttlét a munkáról is szól, hiszen ilyenkor van végre idő a meghallgatásra, a problémák átbeszélésére, a sztorizgatásra. Ezenkívül időnként még összejön a család Sándorék házában egy kis gesztenye sütögetésre, ami náluk feszültségoldó hatású, hiszen segíti a felgyülemlett problémák átbeszélését. Talán nem csoda, hogy a H. Szabó Család Kecskemét legnagyobb gesztenye fogyasztója…

A családban egyébként mindenki nagyon leterhelt, mert szeretik a munkájukat és mindent maguk akarnak megcsinálni. Nagyon szeretnek elfoglaltak lenni, de nem az egymással való versengés hajtja őket. Nosztalgiával gondolnak azokra az időkre, amikor még majdnem minden hétvégéjüket a Tiszánál töltötték. Sándornak azt a legnehezebb tudomásul venni, hogy a kor előrehaladtával nő ugyan a tapasztalat, de az erő csökken és az ember fizikailag már nem bírja el azt a terhelést, amit az agy még elbírna. Annak ellenére mondja ezt, hogy egykori válogatott atlétaként még ma is fut.

A kérdésre, hogy miről könnyű meggyőzni apát, a lányok csak nevetnek, és őszintén azt válaszolják, hogy már meg sem próbálják. Pedig édesapjuk úgy gondolja, hogy ő nem egy komplikált eset, bár nem is egyszerű...   

Generációs különbségek

Sándor úgy véli, gyermekeinek könnyű beleülni a felépített rendszerbe, de ott helytállni már annál nehezebb. Tamás a termelésben az idősebb generációval küzd, ami nagyon kemény iskola, hiszen nem szívesen hallgatnak egy fiatalabb vezetőre. Zita is saját vállán érzi a felelősséget. Kezdetben nem volt egyszerű számára az édesapjával való közös munka, sok volt a súrlódás közöttük. Sándor – a saját bevallása szerint - tökéletességre törekvő és precizitásbeteg, ezenkívül Zita javaslatainak és ötleteinek sokáig ellenállt. Aztán persze rá kellett jönnie, hogy lányának sok mindenben igaza volt. Zitának nyolc évre volt szüksége ahhoz, hogy megtanuljon édesapjával kommunikálni. Türelmet kellett tanulnia édesapja mellett, hogy kiismerje őt és ki tudja várni a megfelelő pillanatokat egy-egy téma megvitatására. De édesapjának is nagy kihívást jelentett a heti megbeszélést kikövetelő és a megbeszélésekre füzettel és pontokba szedett listákkal érkező gyermek. Sándor ma már nagyon büszke a lányára, akit vevői is elfogadnak és szeretnek, ráadásul Zita nála sokkal jobban viseli a tulajdonosok képviselőivel történő többkörös tárgyalásokat.

Átadandó értékek

Sándor számára a legfontosabb érték - amit majd az unokáinak is tovább szeretne adni - az emberszeretet. Életfilozófiája - miszerint az emberek nem gépek, ezért a lelkükre kell hatni, ha magunk mellé szeretnénk őket állítani - sok krízisen átsegítette. Gyermekeire is átragadt ez a szemlélet. Krisztina úgy véli, bár nem mindent csinál úgy, mint az édesapja, azt mindenképpen megtanulta tőle, hogy a kollégákat megérteni kell és nem megbántani. Vőlegénye, Dávid azt tanulta apósától, hogy szeretettel és ne vasszigorral nyerjék meg az alkalmazottakat, hogy azok később tűzön-vízen át kitartsanak mellettük. Persze van, aki ezzel visszaél, de az előbb-utóbb úgyis távozni fog a cégtől. Zita azt becsüli nagyon édesapjában, hogy a megoldásokat keresi és nem a hibákra fókuszál. A vele való közös munka során fejlődött a kompromisszumkészsége és megtanulta, hogyan álljon alázatosan a munkához és az emberekhez (vevőkhöz, kollégákhoz egyaránt). Sándor azt is tanítja a gyerekeinek, hogy egy jó vezető sose sértődjön meg és mindig álljon készen a megbocsátásra.

Végül a lányok egymásra nézve nevetnek, mert szerintük kimaradt a sorból édesapjuk gyakori mondása, mint legfőbb tanítás: „Nőt sose vegyél el!”    

S hogy min változtatnának, ha tudnának?

Sándor mumusként tekint a Private Equity cégekre, ő ezeket likvidálná az üzleti életből, ha tehetné. A lányok megint nevetnek, mondván, édesapjuk mindenért ezeket a cégeket teszi felelőssé. Zita szeretne nyereségesebb lenni és az informatikai rendszereiket fejlesztené a cég nagyobb átláthatósága érdekében.

A tudás hatalom

S hogy milyen tudást a legnehezebb átadni az utódoknak? Sándor úgy véli, hogy a jövő üzlet (termék) látást. Ő mindig látja, hogy milyen újdonságokat kell kifejleszteni, milyen új műszaki, technológiai megoldásokkal kell előrukkolni, amire a jövőben a vevőknek szüksége lesz. Ehhez az üzleti utakon szerzett tapasztalatokra van szükség. De elég végig mennie egy gyártósoron, s rögtön tudja, mi a leideálisabb gép az adott folyamathoz, nemhiába nevezték el japán partnerei vágott szemű magyarnak.   

S ha újrakezdhetné? Ugyanígy csinálná… Ezzel talán csak lányai vitatkoznak, akik szerint a tulajdonrészének csak 49%-át kellett volna átadni a német partnernek… Nagyon büszke arra, hogy ekkora cégbirodalmat sikerült felépítenie. Édesanyja egyszer meg is kérdezte tőle: „Kisfiam, az izsáki homoktól hogyan jutottál el idáig??”

Legfőbb tanácsa gyermekeinek, hogy csak olyan munkát végezzenek, amiben örömüket lelik és mindig legyen idejük a családjukra! Ha ezt sikerül megvalósítaniuk, akkor már többet érnek el, mint ő. Hiszen ő mindent alárendelt a munkájának, s ez bizony sokszor a család rovására ment.

 

A fórumról

Családi Vállalat Tulajdonosok Klubja

Rózsás üzlet marcipánból avagy a Szamos Marcipán sikertörténete

Szamos Mátyás remek cukrász volt, de talán még ő se gondolta volna, hogy marcipánfiguráiból és édességeiből utódjai több milliárdos üzletet csinálnak. A Szamos Marcipán négy termelőüzemmel, 22 cukrászdával, 500 alkalmazottal működő cégcsoport, munkájában már a harmadik generációnak is meghatározó szerepe van.

Forrás: KKV Magazin, Tóth Levente (2018)

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Március 21., Csütörtök

Vagyonkezelő alapítványok: Bűvésztrükk vagy családi mentőöv?

A „felső tízezer” összekacsintós pénzügyi megoldása juthatott sokak eszébe az újonnan létrehozható vagyonkezelő (családi) alapítványok hallatán, pedig jobb esetben az egész ország profitálhat belőle – véli a HVG BrandLabnek nyilatkozó szakértő. Szerencsére létezik egy másik, az átlagemberek számára is rendkívül hasznos vagyonvédelmi forma, amivel új pénzügyi kultúra alakulhat ki.

Forrás: hvg.hu 2019. március 14.

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Március 21., Csütörtök

Van, hogy a családi példa rettent el a vállalkozástól

Vajon előnyt vagy hátrányt jelent egy új üzlet beindításában, ha a családban van már vállalkozói tapasztalat? Az elsőre talán egyszerűnek tűnő kérdésre valójában mégsem olyan egyértelmű a válasz, mert olyan is előfordul, amikor éppen ez az elrettentő példa.

Forrás: Piac & Profit 2019. március 18.

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Március 21., Csütörtök

Tudatos tervezéssel a családi vállalkozások jövőjéért

Ahogy fontos a tudatosság, az elemzés, a nyitottság a változásra és sokszor külső segítség bevonására a magánéleti viszonyainkban, ugyanúgy elengedhetetlen ez a családi vállalkozások működtetése, a váratlan eseményekre történő tudatos felkészülés és a jövőtervezés során is.

Forrás: piacesprofit.hu 2019. 03.12.

Írta: Csidei KrisztinaDátum: 2019. Március 13., Szerda